A II. világháború után Londonban katasztrofális méreteket öltött a légszennyezés, amit a magas kéntartalmú szénnel (lignit) történő háztartási tüzelés, a környéken üzemelő széntüzelésű erőművek működése és a megnövekedett autóforgalom (dízelüzemű buszok üzembe helyezése), valamint a kedvezőtlen időjárási viszonyok együttállása okozott.

De mit is értünk időjárás alatt, és mik azok az időjárási viszonyok? Az időjárást és az éghajlatot a levegő fizikai állapothatározói jellemzik. Ezek: 

• a léghőmérséklet, 
• a légnyomás,
• a levegő nedvességtartalma, 
• a felhőzet mennyisége, 
• a látástávolság, 
• a szélsebesség és a szélirány.

Az időjárási viszonyok a levegő fizikai állapothatározóinak összességéből alakulnak ki.

A felsorolt fizikai állapothatározók nagyságát az időjárást és a klímát illetően mindig a földfelszínen és annak 100–200 m vastagságú légkörében kell vizsgálni, befolyásoló szerepük ott érvényesül. A magasabb légrétegek tulajdonságai, mindenkori állapotuk, legfeljebb csak közvetve vannak hatással a felszín közelében lejátszódó folyamatokra.

1952. december 5-től öt napon át szmogkatasztrófa tombolt Londonban, ami azért alakult ki, mert a szokatlanul hideg idő szélcsendes időjárással párosult. Légmozgás hiányában a hideg légréteg megrekedt a felette húzódó meleg légréteg alatt. Az emiatt keletkező köd vegyült a tüzelés során keletkező, a járművek üzemeltetése során létrejövő részecskékkel, valamint más szennyező anyagokkal, mint a kén-dioxid, ami masszív szmogot eredményezett. A szennyezés jellegzetes, sárgás-feketés színt kölcsönzött a jelenségnek. Mivel a szél egyáltalán nem fújt, így a szmog erőssége hatalmasra növekedhetett és a város felett sűrű szmogréteggé állt össze. 

Az emberek nemhogy az utca másik oldalát, de a saját lábukat sem látták, és a napokig tartó bénító viszonyok miatt leállt a közúti, vasúti és légi közlekedés, sőt a Temze hajóforgalmát is befolyásolta ez az állapot. Ennél sokkal tragikusabb volt azonban, hogy ez a katasztrófa közvetve és közvetlenül közel 12 ezer ember halálát okozta. Az áldozatok elsősorban a 45-65 éves korosztályból és a csecsemők köréből tevődtek ki.

Elsősorban a széntüzelésről gáztüzelésre való átállást szorgalmazták, illetve a széntüzelés megmaradása esetén a koksz használatát, ami alig járt füsttel. A központi fűtés abban az időben még igen ritka volt, és csak a hatvanas évek végén kezdett el széles körben elterjedni. A megtett intézkedések azonban csak nagyon lassan fejtették ki hatásukat, ami azt eredményezte, hogy 1962 decemberében még egy nagy szmog alakult ki.

Az Egyesült Királyságban az 1956-os Tiszta Levegő Törvény a füstmentes üzemanyagok zónáit írta elő, és az erőműveket vidéki területekre helyezte át. Az 1968-as, tiszta levegőről szóló törvény magas kéményeket vezetett be a fosszilis üzemanyagok égetéséből származó légszennyezés eloszlatására.

A létesítés során Paks II. Zrt. környezetvédelmi engedélyének egyik előírásának megfelelően a telephely környezetében három mérési ponton akkreditált mérőszervezet végzi az építés levegőterhelésének ellenőrzését. A majdani üzemelés során pedig elmondható, hogy a nukleáris energia az éghajlatváltozás elleni küzdelem fontos eszköze, hiszen az atomerőművek működése nem jár szén-dioxid-kibocsátással. Az atomenergia használata évente több ezer tonna üvegházhatású szén-dioxid és más káros légszennyező anyag kibocsátását segít elkerülni, amelyek hozzájárulnak a savas eső, a szmog, a tüdőrák és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához. 

Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) szerint a nukleáris erőmű a teljes életciklusa alatt (építéstől a bontásig) a legkisebb szén-dioxid kibocsátásával jár együtt: szén (820g/kWh), földgáz (490g/kWh), biomassza (230g/kWh), napenergia. (48g/kWh), vízi (24g/kWh), szél (12g/kWh) és nukleáris (12g/kWh). Vagyis a nukleáris energia kisebb földterületen több szén-dioxid-mentes energiát állít elő, mint bármely megújuló energiaforrás. Egy 1000 megawattos nukleáris létesítménynek valamivel több mint 1 négyzetmérföldre van szüksége a működéséhez. Az amerikai Nukleáris Energia Intézet szerint a szélerőművek 360-szor nagyobb területet igényelnek ugyanannyi villamos energia előállításához, a napelemes erőművek pedig 75-ször többet.
 

Vegyészeti, Sugár- és Környezetvédelmi Osztály