A Kossuth- és Széchenyi-díjas mérnök a XX. század közepén és második felében végzett munkája nemcsak a hazai villamosenergia-rendszer modernizálásában játszott kulcsszerepet, hanem az atomenergia békés célú felhasználásának megalapozásában is. Munkássága során a technikai haladás, a nemzetgazdasági szemlélet és a környezettudatosság egységét képviselte, ezzel iskolát teremtve a magyar energetikai mérnöktársadalomban. 

Lévai András 1908-ban született Oravicabányán, tanulmányait a Temesvári Piarista Gimnáziumban kezdte, majd a grazi és bécsi műszaki főiskolákon szerzett gépészmérnöki diplomát. Pályafutása elején dolgozott romániai ipartelepeken, majd a csepeli Weiss Manfréd gyárban, ahol korán megmutatkozott szervezőkészsége és technikai érzéke. 1946-tól a Nehézipari Központ energiaosztályának vezetőjeként irányította az állami energetikai fejlesztéseket, majd 1950-ben megalapította az Erőmű Tervező Irodát, amelynek vezérigazgatójaként 12 évig dolgozott. 

Az ’50-es évek közepén Lévai felismerte az atomenergia stratégiai jelentőségét. Előadásaiban és tanulmányaiban már ekkor kijelölte a hazai atomenergia-politika irányvonalait, hangsúlyozva annak gazdasági és környezetvédelmi előnyeit. Nehézipari miniszterhelyettesként 1962 és 1967 között ő volt az, aki szorgalmazta és lehetővé tette a magyar–szovjet államközi szerződés létrejöttét a Paksi Atomerőmű létesítéséről. A ’70-es évek végén indította el azt a komplex nukleáris energetikai programot, amely a Paksi Atomerőmű első négy blokkjának megépítését készítette elő. 

Lévai András kiemelten fontosnak tartotta, hogy a magyar szakemberek képesek legyenek önállóan értékelni és ellenőrizni a Szovjetunióból származó atomenergetikai tervek és berendezések megfelelőségét. Ennek érdekében támogatta hazai kutatólaboratóriumok, valamint egy oktatóreaktor létrehozását a Budapesti Műszaki Egyetemen, amely a nukleáris mérnökképzés alapintézményévé vált. Emellett az Energiatudományi Kutatóközpont kutatóreaktora is fontos szerepet játszott a hazai reaktorfizikai és neutrontechnikai vizsgálatokban. Lévai ösztönözte a számítástechnikai háttér fejlesztését is, különösen a reaktorfizikai modellezés és biztonsági elemzés szimulációk terén, hogy a magyar mérnökök ne csak alkalmazói, hanem értő ellenőrzői legyenek a nukleáris technológiának. Ezek ma is fontos feltételei, illetve elemei egy új atomerőmű létesítésének.

Nemzetközi szinten is elismert szaktekintély volt. Munkássága összhangban állt a nemzetközi atomenergia-politika békés célú törekvéseivel, és hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország megbízható partnerként jelenjen meg a globális nukleáris közösségben. Tudományos publikációi – tanulmányok, szakkönyvek – máig alapművek a nukleáris mérnökképzésben, oktatói munkája pedig generációk szemléletét formálta. 

A Lévai-projekt – amely 2009-ben indult, és hivatalosan is viseli az akadémikus professzor nevét – már a Paksi Atomerőmű bővítésének, azaz a Paks II. beruházásnak az előkészítését szolgálta. A projekt multidiszciplináris megközelítést alkalmazott, amely nemcsak műszaki és gazdasági, hanem környezeti, társadalmi és szabályozási szempontokat is figyelembe vett. 

A projekt keretében elkezdődött a telephelyvizsgálat, amely azt volt hivatott igazolni, hogy a Paksi Atomerőmű melletti terület alkalmas új blokkok létesítésére. Emellett részletes környezeti hatásvizsgálat is indult, amelyet széles körű társadalmi egyeztetés követett. Ezen eljárások teljes véghezvitele már a Paks II. Zrt.-hez kötődik. A Lévai-projekt egyik különlegessége volt, hogy a lakosságot és a civil szervezeteket is bevonták a folyamatba, ezzel új szintre emelve a nukleáris beruházások társadalmi elfogadottságát. 

A projekt másik hangsúlyos eleme a nukleáris humánerőforrás fejlesztése. Elkezdődött a hazai mérnökképző intézmények, különösen a BME Nukleáris Technikai Intézet támogatása, amely kulcsszerepet játszik a reaktorfizikusok, sugárvédelmi szakemberek és üzemmérnökök oktatásában. Ez nagyban hozzájárult a szakmai utánpótlás megerősítéséhez és a nukleáris tudásbázis fenntartásához. Ahhoz azonban, hogy méltóképpen vigyük tovább a Lévai-projekt és a professzor által elindított irányelveket, igyekeznünk kell, hogy a tudományos kutató és háttér bázist a 21. századi színvonalnak megfelelően tartsuk, és fejlesszük tovább, hogy alkalmas legyen egy új, 3+ generációs erőmű, vagy a még újabb – akár 4. generációs – kis moduláris reaktorok létrehozására és üzemeltetésére. 

A Lévai András által képviselt értékek – szakmai kiválóság, társadalmi felelősségvállalás, innováció iránti elkötelezettség – ma is iránytűként szolgálnak a magyar energetikai szakemberek számára. Öröksége nem csupán történelmi emlék, hanem tovább formálja Magyarország energetikai jövőjét.