Meghatározott időközönként szükséges különböző diagnosztikai vizsgálatokat, „vérvételt” végezni a még látens „egészségügyi” problémák feltárása, megelőzése érdekében, máskor kisebb panaszokkal fordulunk orvoshoz, hogy megelőzzük a nagyobb problémákat.  És ha nem sikerül és mégis lebetegszünk, akkor „gyógyszer” kell vagy akár „műtéti” beavatkozás. 

Egy atomerőművi berendezés, rendszer esetében egyrészt karbantartást végzünk meghatározott stratégia mentén, hogy elkerüljük a meghibásodásokat, amik persze teljesen sosem kerülhetők el, ezért javító munkával egészül ki a karbantartási stratégia. Másrészt beépített vagy kézi diagnosztikai berendezésekkel figyeljük a berendezés vagy rendszer állapotát, és ennek eredményét a karbantartási stratégiánál felhasználjuk. Ugyanakkor öregedéskezelést végzünk, megállapítjuk, hogy a berendezést, rendszert milyen – állapotát rontó – hatások érik, és ennek megfelelő vizsgálatokat építünk be a karbantartási startégiába. Emellett környezetállósági minősítést végzünk, meghatározzuk, hogy egy adott berendezést milyen, számára legkedvezőtlenebb környezeti hatás érhet, amikor még szükséges a működése és időközönként ellenőrizzük, hogy még mindig képes-e ellenállni ezeknek a hatásoknak. Végül karbantartás-hatékonyság monitorozást végzünk, amelyen keresztül megállapítjuk, hogy a berendezés, rendszer a funkcióit – az összes megkívánt paraméter teljesítésével – megfelelően el tudja-e látni.

Az atomerőművi berendezések esetében beszélünk aktív vagy passzív berendezésekről. Aktívak azok, amelyek külső energia-betáplálást igényelnek (pl. egy szivattyú, egy motor vagy egy elzáró szerelvény), a passzívak pedig azok, amelyek nem igényelnek külső energia-betáplálást (pl. egy tartály vagy egy csővezeték).

A karbantartás széleskörű tevékenység, aktív és passzív berendezéseken is végzendő. Komplett stratégia szükséges hozzá, amelynek alapelvét a berendezés, rendszer atomerőműben elfoglalt helye, szerepe, azaz funkciói határozzák meg. Ehhez kell hozzátenni azokat a gyártóművi információkat, amik a berendezés belső felépítésével, a benne használt anyagokkal kapcsolatosak. A karbantartás lehet időütem alapú, sok esetben ezt megköveteli a nukleáris biztonság, mivel a ciklusokkal igazodnunk kell az üzemanyag-átrakási ciklusokhoz. Más esetekben ennek rugalmasan kell tudni változni. Lehet állapotfüggő, amihez diagnosztikai rendszereket használunk, megállapítva pl. egy szivattyú vagy motor rezgésállapotát, egy elzáró szerelvény működéskori áramfelvételét, egy olajrendszeri olajmintavételből (lásd vérvétel) és annak laboratóriumi vizsgálatából a rendszer esetleges kopási állapotát stb. Amennyiben pedig egy berendezés funkcionálisan nem kapcsolódik sem a nukleáris, sem az üzemeltetés-biztonsághoz, akkor hibáig üzemeltethetjük és annak bekövetkeztekor javítjuk vagy cseréljük. Azt azonban mindig tudni kell, hogy a karbantartás kockázatot jelent, ezért egyaránt kerülni kell a túlkarbantartást (indokolatlan beavatkozást), és az alulkarbantartást is. Ezért a karbantartási stratégia célja, hogy optimális karbantartási rendszer működjön.

A monitorozási, diagnosztikai rendszerek a karbantartási stratégiát támogatják. Nem olcsók, ezért fontos, hogy olyan monitorozást, diagnosztikát alkalmazzunk, ami szükséges és alkalmas eredményekkel szolgál. Diagnosztikai rendszereket főleg aktív berendezésekhez használunk, mert pl. pont a külsőenergia-betáplálás monitorozása ad használható információt egy ilyen berendezésről. Különböző korszerű kézi készülék is alkalmazható, melyek kiegészítik a beépített diagnosztikai rendszereket. 

Az atomerőművekben különösen fontos az öregedéskezelés, melynek célja az egyes berendezések lehetséges öregedési és fáradási folyamatainak elemzése, valamint a kezdeti hibák időben történő felfedezése és azok megszüntetése. Elengedhetetlen eleme a „nullállapot” rögzítése, amihez képesti változásokat határozzuk meg.  Ennek köszönhetően megelőzhető a berendezés meghibásodása, megbízhatóságának megengedhetetlen romlása, illetve ezen folyamatok felgyorsulása is elkerülhető. Öregedéskezelést passzív berendezésekre végzünk (pl. tartályok, csővezetékek, hőcserélők, kábelek, épületszerkezetek stb.). Első lépésben meghatározzuk a kezelendő berendezések körét, majd azonosítjuk a lehetséges degradációs hatásokat (fővízkör esetében a sugárzás hatása a legjelentősebb). Ezután az egyes berendezéstípusokra öregedéskezelési programokat dolgozunk ki, melyeknek információkat kell tartalmazniuk a megelőzésről, a mérséklésről, a kiegészítő védelmi rendszerekről, valamint az öregedési folyamatok megelőzésére és mérséklésére vonatkozó cselekvési tervről.

A környezetállósági minősítést szintén passzív, jellemzően villamos és irányítástechnikai berendezésekre végezzük. Ez a tevékenység a hőmérsékletre, a nyomásra, a páratartalomra, a vegyi anyagokkal való érintkezésre, a sugárterhelésre, a meteorológiai feltételekre, az elárasztásra, öregedésre és a szeizmikus hatásokra, mint igénybevételekre történő minősítést jelent. Ezek az igénybevételek befolyásolhatják az elemek megfelelő működését.

Az élettartam-gazdálkodás harmadik eleme a karbantartáshatékonyság monitorozása. Ezt a tevékenységet aktív berendezésekre, főleg a nukleáris biztonság szempontjából kiemelten fontos funkciókat ellátó szivattyúkra, motorokra, szelepekre végezzük, ahol kizárólag a funkcióhoz kötődő paraméterek a lényegesek. A keretein belül meghatározott ütemezésben vagy nagykarbantartások után teszteket, próbákat végzünk arra nézve, hogy a funkciójukat el tudják-e látni. Nem összekeverendők ezek a próbák a diagnosztikai mérésekhez szükséges próbákkal.

Általános Műszaki Osztály