A katódsugárcsövet egyik kísérlete során fekete papírba burkolta. Az asztalra egy ettől független kísérlethez odakészített fluoreszkáló só minden kisüléskor élénken világított, annak ellenére, hogy sem látható fény, sem maga a katódsugár nem érhette. Röntgen figyelme azonnal az új jelenség felé fordult. Rendkívüli gyorsasággal megállapította az újonnan felfedezett és általa X-sugárzásnak elnevezett sugárzás minden gyakorlati szempontból fontos tulajdonságát: nem látható fény, nagy, az anyag sűrűségétől függő áthatolóképességgel rendelkezik és a filmlemezen feketedést okoz. 

A radioaktív sugárzás észlelése határozottan a fentebb említett tévedés, majd egy azt követő véletlen esemény következménye. Becquerel (1852-1908, Nobel-díjas fizikus) atyai örökségként fluoreszkáló sók tulajdonságait vizsgálta. Véleménye szerint a fluoreszcens fény és a röntgensugár kibocsájtása azonos okra vezethető vissza. Igen vastagon fekete papírba csomagolt fényképezőlemezre uránsó fluoreszkáló anyagot helyezett és erős napsugárzásnak tette ki. A film a várt feketedést mutatta. 

Becquerel publikálta eredményeit és hibás következtetése, miszerint a feketedést a fluoreszcens fény okozza, széles körben elterjedt. 1896 tavaszán folytatta vizsgálatait. Egy alkalommal az idő beborult és így Becquerel a fent vázolt mérési összeállítást jól elsötétített szekrényébe helyezte. Napok múlva kíváncsiságból előhívta a lemezt és megdöbbenve tapasztalta, hogy az teljesen el van feketedve. Így kiderült, hogy a fluoreszcens fény és a röntgensugárzás kibocsátása között feltételezett kapcsolat nem érvényes. További kísérleteit már szisztematikusan végezte és megállapította, hogy a jelenség az urániummal van kapcsolatban és a sugárzás a levegőt ionizálja. 

Radioaktív sugárzás mindenütt van a természetben, és felfedezése óta sok mindenre használtuk/használjuk is.

Vegyészeti, Sugár- és Környezetvédelmi Osztály