Egy skót szurkolói mezzel és az ahhoz fűződő kellemes emlékek felidézésével nyitja a beszélgetést Tarlós Márton. A Gazdálkodási és Kontrolling Osztály pénzügy-számviteli főszakértője a Magyarország-Skócia EB-meccs után tett szert az ereklyére.

– A meccs után csapódtak hozzánk skót szurkolók, akikkel mezeket cseréltünk a barátság jegyében, majd egész este folytattuk a közös ünneplést – idézi fel. Magyarázatul hozzáteszi, a skótok annak ellenére, hogy csapatuk kikapott, szintén ünnepeltek. Marci számára ez teljesen természetes, ő is azok közé tartozik, akik egy vesztes meccs után nem fordulnak el a csapattól. – Ez teljesen távol áll tőlem. A válogatottat sem tudnám bántani, az elmúlt években rengeteg örömöt okoztak, rengetek szép emléket gyűjtöttem nekik köszönhetően – jegyzi meg. Nemcsak a legutóbb, Stuttgartban rendezett EB-n, hanem 2016-ban Marseille-ben és 2021-ben Budapesten is gyarapította ezeket az élményeket. És kedvenc futballcsapata, az AS Roma mérkőzései közül is megnézett néhányat. Hogy miért éppen Róma? Gyerekkorában, amikor videójátékon FIFA-t játszottak, testvére mindig ezzel a csapattal verte meg őt. Azon túl, hogy elsősorban ennek a klubnak szurkol, kedvenc játékosa – ahogyan ő nevezi, hőse – is itt játszott 2017-es visszavonulásáig. Totti egész pályafutását itt töltötte, ami – mint megjegyzi – ma már szinte elképzelhetetlen. Arra a kérdésre, hogy miért utazik el egy-egy EB-re vagy éppen olasz bajnoki mérkőzésre, azonnal kész a válasz: ha valaki egyszer megtapasztalja ezt a hangulatot, azt magával ragadja a „meccsláz”. Rómában például az egész nap ennek jegyében telik, az emberek elözönlik az utcákat, legalább egy órával a kezdés előtt ott vannak a stadionban, ahol mindig fergeteges a hangulat.

A nemzetközi eseményekre egyébként barátokkal szokott utazni, így volt ez a mostani EB-n is. – Egy-egy ilyen túra erősíti az összetartozást, összehozza a társaságot, számunkra ünnep. Nem születhet olyan eredmény, ami kedvünket szegné – mondja. Persze nemcsak külföldi és válogatott, hanem Paksi FC mérkőzésekre is jár. Szurkol a Paksi FC-nek és szurkol minden magyar sportolónak az olimpián is. Minden érdekli a dartstól a vízilabdán át a vitorlázásig. Terve az, hogy minden magyar érdekeltségű versenyszámot megnéz. – Gyakorlatilag bármilyen sportágban tudok szurkolni a hazai versenyzőknek – összegzi.

Girstné Heimbuch Zita, a Paks II. Zrt. program ütemtervezési szakértője háromgyermekes édesanya és focirajongó. A futball szeretetét az egyik nagyszülő hozta a családba, aki Zita kisfiát, Mátét hét éve elvitte élete első focimeccsére. A ma már tízéves fiúnak akkor annyira megtetszett a sportág, hogy azóta tagja a ASE utánpótlás csapatának, azaz hároméves kora óta focizik és nagypapájával rendszeresen szurkol a PSE meccseken.

A család teljesen azonosult Máté futballimádatával, így nem jelent számukra terhet, hogy a fiút heti öt edzésre, valamint a hétvégi mérkőzésekre is elkísérjék. Szabadidős tevékenységként is beépült mindennapjaikba a szurkolás, ugyanis előszeretettel ajándékoznak egymásnak élményt: futballmérkőzésre szóló jegyeket. Jártak már többek között a Puskás Stadionban az EB selejtezőn, ahol Magyarország Montenegró ellen játszott. A mérkőzésen magyar siker született: 3:1-re nyertek a magyarok, Máté és anyukája nagy örömére. 

– Nagyon emlékezetes számunkra az a meccs. Szoboszlai két gólt is rúgott és a második után Máté sírva ugrotta nyakamba, mert annyira örült, hogy ezt élőben láthatta. Nagyon meghatározó pillanat volt. Ilyenkor különösen örülök, hogy részesei lehetünk a sportélménynek és ezáltal a gyerekeink felejthetetlen, családi emlékekkel is gazdagodnak. Jó érzés, hogy ezt is együtt tudjuk megélni – mondja.

A Magyarország–Montenegró találkozó után Máté és a család a stadionban egy igazi relikviához jutott: a cserekapus, Szappanos Péter Máténak adta a melegítőkesztyűjét, ami azóta a kiskamasz focista szobájának falát díszíti. Különösen fontos ez, ugyanis Máté kapus az ASE-ban. – Természetesen a hálóőrök közül Dibusz Dénes és Szappanos Péter a nagy példaképek számára – mondja Zita.

Férjével és két nagyobb gyermekével rendszeresen szurkolnak a válogatottnak, illetve minden számukra fontos csapatnak. – A gyerekek miatt megyünk ilyen meccsekre. Legközelebb szeptemberben lesz erre lehetőség, hiszen akkor kezdődik a Nemzetek Ligája, a hazai mérkőzéseken biztosan ott leszünk – teszi hozzá. Ilyenkor teljes harci díszben van jelen a család, a piros-fehér-zöld szurkolói mez náluk alapfelszerelés. Mint Zita mondja, nem volt mindig ennyire felkészült sportból. Az évek során szedte magára a sportággal kapcsolatos ismereteket, a meccseken pedig már teljesen otthonosan mozog, szereti a hangulatot.

Nemcsak focidrukker a Girst család, minden sportot szeretnek, végig drukkolták a tévé előtt az olimpiai selejtezőket és az olimpia során is ott izgultak a magyarokért. Zita és férje teljes egyetértésben úgy vélik, hogy a sport közösségépítő ereje a családban is nagyon hasznos dolog.

Igazi focirajongó a Paks II. Zrt. infokommunikációs osztályvezetője. Panka Zsolt már gyerekként is a labdajátékokat kedvelte. Elköteleződése családi eredetű, a labdás sportok iránti érdeklődése édesapjától ered. Amióta csak az eszét tudja sportol, többek között futballozott, kosárlabdázott, kézilabdázott. Utóbbit nem csupán hobbiként, hanem versenyszerűen űzte Pécsett, ahol felnőtt. Minden poszton kipróbálta magát, de mint mondja, testmagasságának köszönhetően legjobban átlövőként teljesített. Manapság már csak hobbiszinten sportol, többek között fut és teniszezik, illetve kapusként tagja a Paks II. Zrt. házi futballcsapatának. Emellett rendszeres látogatója a különböző – nagyobb részt labdarúgó – mérkőzéseknek.

– Az egyik legnagyobb élményem 1986-ból van: a mexikói világbajnokság előtt zajlott a magyar-brazil felkészülési mérkőzés. Nagyon jó volt a focicsapatunk, hatalmas eurófiát éreztünk a meccsen. Hasonlót a mostanihoz – jegyzi meg, hozzátéve, rendkívül jó eredménynek tartja, hogy Magyarország kijutott a Labdarúgó-Európa-bajnokságra.

Természetesen az EB összes mérkőzését látta, végig követte a magyar csapat szereplését is, sőt Stuttgartba is kiutazott, hogy láthassa a magyar-skót összecsapást. – Leírhatatlan az a hangulat, amikor ötvenezer ember énekel a stadionban. Habár a skótok voltak többen, de hangerőben bírtuk velük a tempót. Ezt a hangulatot a tévé nem adja át, az ilyen meccsekre érdemes legalább egyszer kimenni – mondja.

Habár egyedül buszozott ki, mégsem maradt társaság nélkül. – A skót szurkolók hihetetlenül jófejek. Még a meccs előtt leültem egymagam, egyedüli magyarként némi frissítőre egy kis kocsmában Stuttgartban, ami egyszer csak megtelt skót szurkolókkal. Arra a pár órára összebarátkoztunk, majd a győzelmünk után odajöttek és gratuláltak. Remek érzés volt, igazán sportszerű magatartás – emeli ki.

Három felnőtt gyermeke van, két fia és egy lánya, akik ugyan a fociért nem rajonganak ennyire, de rendszeresen sportolnak. Egyikőjük, habár még óvodásként focizott, hatévesen közölte, hogy ez nem neki való. – Mondtam, hogy rendben van, de egy dolgot jegyezzen meg: sportolni muszáj, válasszon egy sportágat. Egy nap hazajött és közölte: Apa, úgy döntöttem, elmegyek kardvívónak. Mondanom sem kell, teljesen megdöbbentem, még a szabályokat sem ismertem, és sosem gondoltam, hogy el fogok menni egy olyan mérkőzésre, ahol nincs labda – meséli. Mindebből aztán egy szép hosszú történet lett, ugyanis a kardvívás családi kedvenccé vált az elmúlt több mint egy évtized során.

– A fiam összes versenyén ott voltam, nagyon jó volt látni őt. Ráadásul egy ilyen versenyen egész más a hangulat, mint a futballmeccseken. Itt tapasztaltam meg, hogy akik a páston a legnagyobb ellenfelek, azok az asszón kívül a legjobb barátok, egymás legnagyobb drukkerei. Hatalmas a tisztelet bennük egymást iránt – emeli ki Panka Zsolt, hozzátéve, hogy az is nagyon felemelő élmény, amikor az ember olimpiai és világbajnok legendák között sétálgathat egy-egy ilyen eseményen.

Minden sport érdekli, kedveli az egyéni, de még inkább a csapatsportokat. Ezek közül is természetesen leginkább a futballt, de a nagy kedvenc a kosárlabda, amit maga is űzött. – Diákkoromban hobbiszinten kosárlabdáztam, később nyolc éven át játszottam a városi bajnokságban – idézi fel Feil Norbert. A Paks II. Zrt. vezető létesítménygazdálkodási szakértője nevetve megjegyzi, egytől ötig minden poszton, de leginkább irányítóként és alacsony bedobóként játszott. Szurkolóként tanúja volt az ASE férfi kosárlabdacsapat története legfontosabb állomásainak. Emlékezetes a négy bajnoki arany és négy kupagyőzelem, de emlékszik a legendás játékosokra is, akik közül kapásból sorolja is a kedvenc légiósait, a litván Visockast, Lukminast és a tengerentúlról igazolt Terrence Davist.

Mivel a paksi lakótelepen nőtt fel, és ahhoz legközelebb az ASE pálya van, a felnőtt férfi labdarúgó csapat helyi mérkőzéseit is látogatta, nekik szurkolt, most pedig a Paksi FC a favorit. – Nagyon pozitív, hogy nem igazolnak külföldi játékosokat, hanem nagyon tudatosan magyar labdarúgókra épít a klub. Ez szimpatikus számomra, és szerintem rajtam kívül még sokaknak – fogalmaz. Természetesen a válogatott szereplését is nyomon követi, igaz csupán a televízión keresztül. Így volt ez az EB esetében is, ahol sokakkal ellentétben neki nem voltak túlzó elvárásai, de a Svájc elleni első hatvan percet nagyon sajnálta... Az izgalmat egyébként ez esetben fokozta, hogy részt vett a céges tippjátékban, így volt némi tétje is a dolognak. – Majdnem ötvenen játszottunk és én sokáig versenyben voltam a harmadik helyért. – A döntőnél először 2:1-t tippeltem, de pár perccel a kezdés előtt átírtam 3:1-re, ezért lemaradtam a dobogóról - meséli. S, hogy hasonlóképpen nyomon követi-e az olimpiát? Természetesen. Főleg a magyar számokat, úszásban, teniszben, vízilabdában vár jó eredményeket.

A sport – mint összegzi – összehozza az embereket, ezért ösztönzi kislányát is a sportra, megtanította kosárlabdázni, ping-pongozni, tollaslabdázni, úszni, kerékpározni, hulahoppozni. Büszkén idézi fel, hogy a tavalyi Paks II-es gyermeknap sportvetélkedőjét kislányával ők nyerték meg.

Jó gyakorlatnak tartja a villamos iparági versenyeken történő céges részvételt, többféle sportolási lehetőségbe belekóstolt, – kollégáinak is hála – indulhatott az iparági vitorlásversenyen is, amit meg is nyertek.