– Valakinek a horgászat, a vadászat, a vitorlázás hobbija. Én is szeretek kirándulni, utazgatni, kertészkedni, de az igazi hobbim az asztalosmunka – fogalmazott Orsós János. Valójában kicsit több is, hiszen a Vegyészeti Sugár- és Környezetvédelmi Osztály szakértője elsőként épületasztalos szakmát szerzett, figyelme később terelődött a környezetvédelem felé. Gyerekkorában gyakran meglátogatták Szekszárdon asztalosmester nagybátyját, az ő műhelye ejtette rabul.

A fával való foglalatosság mégsem lett a hivatása, csupán rövid ideig, mellékállásban dolgozott asztalosként. Lengyelben érettségizett, környezetvédelmi technikus végzettséget szerzett, majd munka mellett környezetmérnöki diplomát. Mielőtt a Paks II. vegyészeti szakértője lett, az atomerőműben is hasonló területen dolgozott. Az asztalosműhelyben – immár a sajátjában – azonban manapság is igyekszik sok időt tölteni. Otthonában pedig lépten-nyomon fellelhetőek azok a munkadarabok, amelyek ebből a műhelyből kerültek ki. 

Többnyire fenyőfát használ. Ez – ahogy jellemzi – tömegtermék, bárki számára elérhető, viszont egyre nehezebb jó minőségű anyagot beszerezni. Márpedig nyers fából, megfelelő kezelés nélkül nem készül tartós darab, el fog vetemedni. Ezt elkerülni nem lehetetlen, amit igazolnak a dédszülőktől örökölt darabok. 

Jani azt mondja, a fa, ha megfelelően kezelik, örök darab. Nem hagytak nyomot az eltelt évtizedek szobája ajtaján, az ma is precízen, pontosan zár, de ott van a régi konyhaszekrény is tökéletes állapotban, amitől nem volt szíve megválni annak ellenére, hogy készített sajátkezűleg újat. Természetesen a fürdőszobabútor, a szép nagy ablakok is saját készítésűek, illetve az előszobabútor beleértve a tükröt, ami nagy népszerűségnek örvendett a nagydorogi üvegesműhelyben: amíg a keret arra várt, hogy tükröt vágjon bele a mester, minden ott megfordulónak megakadt rajta a szeme.

Jani egyébként magáról azt mondja, még tanulófázisban van, mert akárcsak a jó pap, a jó asztalos is holtig tanul.