Abszolút nem könnyű, sőt szinte lehetetlen Szulovszky Andrással időpontot egyeztetni egy beszélgetésre. Egymást érik az értekezletek, megbeszélések, egyeztetések, s ha van egy szusszanásnyi ideje, kimegy a munkaterületre. – Mindig próbálok kijutni. Most már gyalog megyek, van kijelölt út és a tavasz is megjött. Mindig feltölt, ha látom, hogy betonoznak, megy a vasszerelés – fogalmaz. 

András 2020-ban vezető létesítési szakértőként érkezett szerteágazó nemzetközi tapasztalattal és az azon alapuló projektszemlélettel. A programelemek létrehozásakor a terület-előkészítés felelőse lett, ami mondhatni evidens volt, hiszen a speciális mélyépítés terén komoly szakmai tapasztalatokat szerzett korábban. Már egyetemi évei alatt belecsöppent a nemzetközi környezetbe: egy évet töltött Görögországban Erasmus-ösztöndíjjal. Külön
érdekesség, hogy vizsgái egy részét görög nyelven tette le. Pályafutását a speciális mélyépítésben elismert, nemzetközi hátterű Bauer Magyarországnál kezdte. 

Az első komoly projekt, amiben feladatot kapott, egy belvárosi mélygarázsos, résfalas megoldással készült szálloda építése volt. – Rögtön megtanultam, hogy az épületek alapjainak megteremtése nem hétköznapi feladat. Művezetőként dolgoztam, ami nagy felelősséggel járt, mind a munkaszervezés, mind a projektköltségek menedzsmentje szempontjából. A műszaki ismeretek mellett nagyon sokat tanultam a megrendelőkkel való kapcsolattartás terén is – idézi fel.

Ahogy teltek az évek, feljebb és feljebb lépett a ranglétrán, egyre komplexebb feladatokat bíztak rá. Egy nemzetközi projekt keretében az Egyesült Királyságban egy résfalas határoláson dolgozott, Georgiában pedig egy szállodaépület munkagödrének horgonyokkal történő megtámasztásán. – A leghosszabb időt végül az Egyesült Államokban töltöttem, ahol Florida belsejében, speciális talajviszonyok között egy tó körüli árvízvédelmi gát megerősítése volt a feladatunk úgynevezett talajkeveréses technológiával – emlékszik vissza. Egészen igazgatói pozícióig jutott, de amikor előretekintett, nem tudta elképzelni magát évek múlva ebben a feladatban, miliőben, ezért úgy gondolta, hogy a kivitelezői oldal után a megrendelőin is kipróbálja magát. Miként megjegyzi, azt hinné az ember, hogy az építtetői oldalon könnyebb, de nem az, csupán más kihívásokkal kell megbirkózni. 

– A cégünk már előzőleg tervezte, hogy bekapcsolódik az atomerőmű-építésbe, ezért elvégeztem egy nukleáris építmények szakmérnöki képzést, itt találkoztam Paks II.- es kollégákkal – idézi fel András. Mint hozzáteszi, azontúl, hogy speciális mélyépítés feladat várt itt rá, a projekt léptéke és társadalmi jelentősége is motivációt jelentett, s jelent számára ma is. – Elhivatottság nélkül ezt nem lehet csinálni – utal arra, hogy igen feszített tempóban dolgozik, ráadásul Óbudáról ingázik Paksra, ami plusz három órát jelent nap mint nap.

2024 augusztusában kapta feladatul az akkor létrehozott terület-előkészítési programelem irányítását, azaz az 5. és 6. blokkok megvalósításához szükséges terület-előkészítési munkálatok ellátásához szükséges megrendelői feladatok koordinálását. 

– Hazaérkeztem ebbe a feladatba – fogalmaz hozzátéve, hogy azt a fajta projektszemléletet képviselte korábban is, ami az akkor kialakított struktúrát jellemzi. A munka rengeteg kihívást tartogatott, mert nemcsak meg kellett találni a megfelelő műszaki megoldásokat, hanem mindezt a biztonsági kultúra szellemében az Országos Atomenergia Hivatal számára elfogadható módon igazolni is kellett. Rengeteg energiát emésztett fel a különféle megalapozások készítése, a hatósággal való kommunikáció, a nem tervezett eltérések kérdésének kezelése. – Az összes létező újdonsággal találkoztunk, ezekre meg kellett keresnünk a megoldást. Tanultunk belőle, a 6. blokknál tudjuk használni ezeket a tapasztalatokat – fogalmaz. Ezek azonban már nem az ő gondjaira lesznek bízva mint programelem felelős. Szulovszky András ugyanis az 5. blokki nukleáris sziget programelem vezetésére kapott felkérést. – Nyilván egyszerűbb lett volna az 5. blokknál szerzett tapasztalatokra támaszkodva folytatni a terület-előkészítést a 6. blokkon – ismeri el, de, mint hozzáteszi, magáénak érzi a projektet, valamiféle küldetéstudat mozgatja, ezért igent mondott a feladatra, ami kevésbé „hazai pálya” számára, mint a korábbi, de legalább annyira izgalmas. – Csábító volt, hogy részese lehet annak a folyamatnak, amikor a projekt átlép abba a fázisba, amikor már a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is építés alatt állónak minősíti. 

Jó érzéssel tölt el, hogy megtörtént az első betonöntés, de még az elején vagyunk – mondja. Kifejezetten várja, hogy a munkafolyamatok bővüljenek, és léptékében is magasabb szintre emelkedjen a beruházás, és szó szerint kikerüljön a gödörből, azaz a munkagödröt töltsék meg a szerkezetek, épületek. Tisztában van vele, hogy új szakmai kihívások várnak rá és munkatársaira. Kollégái elmondása szerint András legnagyobb „hibája”, hogy mindent maga akar megoldani, még azt is, ami nem az ő feladata. Elismeri, tényleg a megoldáskeresés a vezérelve, a tulajdonosi hozzáállás pedig nála zsigerből jön: – A miénk, magunknak építjük – foglalja össze. 

S hogy mi van a munkán túl? Természetesen a család és mindig valami új „mánia”, aminek lehetőség szerint semmi köze az építőiparhoz. A csillagászatra és az asztrofotózásra mostanában kevesebb ideje jut, de, ha teheti, túrázik, s ilyenkor a lába elé is néz: gombászik, sőt gombaszakellenőri vizsgára is készül. Emellett bekapcsolódott Budapest első városi farmjának mindennapjaiba is, ahol a tervezés és a működés alapját a permakultúra (permanent agriculture) szemlélete adja – egy olyan terület, amelynek lehetőségei egyre jobban inspirálják.