Csak a körülményeket illetően szereti a komfortot, munkában nem ijed meg a járatlan utaktól, szokatlan feladatoktól Péter Zsolt. Habár több mint 36 éve kezdődött a pályafutása, a Paks II. Zrt. csupán a harmadik munkahelye. Az első a Szekszárd-Paksi Vízitársulat volt, ahol művezetőként kezdett és ügyvezetőként búcsúzott. A két időpont között számos szép feladatot oldott, oldottak meg. Elsőként a Sárközi meliorációt említi. – Ez egy termőföldeken végzett beavatkozás a termőképesség növelése érdekében. A Sárköz vizes területeit dréneztük így beállítva a talajvízszintet – fűzi hozzá magyarázólag. Szintén emlékezetes egy szekszárdi projekt, a Magura-patak lefedése, ahol – mint meséli – mindenki „elfutott” a feladat elől, maradt ő, a fiatal mérnök, akinek ez volt az első nagy beruházása, amit véghez vitt. A cég vezetője által tervezett, kifejezetten a számukra gyártott U-alakú, nagy méretű betonelemhez kellett megtalálnia megfelelő alkalmazási, alapozási megoldásokat. – Mi találtuk és fejlesztettük ki ennek, a Magura névre keresztelt elemnek a használatát – húzza alá. Pályafutása során sok hasonló komplexitású, de eltérő területet érintő kihívással találkozott. Bátonyterenyén külszíni szénbányászatot, Bátaapátiban a radioaktívhulladék-tárolást szolgálták szakértelmükkel, volt a feladataik között 500 ezer köbméteres árvédelmi töltés fejlesztése, 11 hektáros tereprendezés, gönyűi kikötőkotrás, a Paksi Atomerőműben üzemeltetési feladatok. Egyebek mellett ivóvízművet, tűzivízkutakat, szennyvíztisztító-telepet, hideg- és melegvizes csatornákat üzemeltettek. 

2010-ben igent mondott egy visszautasíthatatlan ajánlatra és elszegődött egy izsáki céghez műszaki vezetőnek. Az akkor még kevés építési tapasztalattal rendelkező fuvarozócég nukleáris vállalkozássá vált tevékenysége nyomán. Megszerezték a nukleáris minősítést, bevezették a minőségirányítási és környezetirányítási rendszert. Az ő vállalkozásuk végezte a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójának alapozási munkáinak egyik részét. Ez különösen izgalmas feladat volt, hiszen egy működő nukleáris létesítmény szomszédságában nyitottak tíz méter mély munkagödröt. Ám nemcsak ez jelentett kihívást, hanem az is, hogy akkor a létesítmény már rendelkezett az Országos Atomenergia Hivatal engedélyével, emiatt olyan megoldást kellett találni, ami nem von maga után újabb engedélyezési folyamatot. A cölöpalapozás például ezért nem jöhetett szóba. Egy angol mérnökcég licensze alapján építették a tárolót, számukra is igazolni kellett, hogy megfelelő a javasolt alapozási módszer. – A keleti oldalon egy speciális víz alatti talajcserét dolgoztunk ki, amit azóta is alkalmaznak. Összenyomható, szerves tartalmú rétegek voltak, ezt tíz méterig kiemeltük, körbeszádfalaztuk, homokos kaviccsal töltöttük vissza és hozzáadott anyagú kavicscölöpöket készítettünk miközben nem alkalmaztunk víztelenítést – mondja a részletekről. Ez az időszak hihetetlenül izgalmas volt, de elege lett a napi sok száz kilométeres ingázásból. Mivel látta, hogy Pakson szintén valami izgalmas dolog van születőben, jelentkezett a Paks II. Zrt.-hez. A terület-előkészítés műszaki ellenőri  munkáival kezdte Szulovszky Andrással együtt. Amikor a feladatok újrastrukturálásával létrejöttek a programelemek, ezt a feladatot András kapta meg, ő pedig a CEB-létesítményeket. – A terület-előkészítés jobban feküdt volna, de arra volt egy nálam sokkal felkészültebb szakember. Magam is úgy ítélem meg, hogy jó döntés volt – fogalmaz. Mint kiderül szavaiból, az építési-szerelési bázis (azaz a Construction Ereciton Base – CEB) teljes mértékben kárpótolta, szereti a kihívást, amit a hazai szinten kivételes méretű kiszolgálókomplexum létesítése jelent. Lételeme a nyüzsgés, a pörgés, amikor nincs idő hezitálni, cselekedni kell. – A kihívások ösztönöznek – fogalmaz, majd hozzáteszi, hogy külön inspirálja, hogy kiváló munkatársakkal van körülvéve. – Hatalmas potenciál van ebben a gárdában. Szeretem őket hagyni kibontakozni, mert akkor csodákra képesek – húzza alá. Hozzávetőleg másfél tucatnyi kollégáról van szó, akik mindenféle szakterületet képviselnek: van köztük építész-, építő-, villamos-, épületgépész, közlekedési, vízépítő mérnök, tűzvédelmi szakmérnök. Mint mondja, a fővállalkozóval szintén sikerült kialakítani a megfelelő kommunikációt: ha pontosan, szabatosan fogalmazzuk meg az elvárásokat, pontosan, elvárt minőségben teljesítik. – Ekkora munkám nem volt még, de szerintem Magyarországon keveseknek adatik meg 77 engedélyes építmény munkálatainak összeszervezése – jegyzi meg. Jelenleg harminc építkezés fut, kettő átadáshoz közel. Ezek tapasztalatait felhasználják, beépítik a munkájukba. Ezek birtokában a problémákra, már azok felmerülése előtt felkészülnek, tudják mire számíthatnak, a dokumentálást oly módon finomítják, hogy az megkönnyítse a munkát.

Bonyhádon nevelkedett, az ottani gimnáziumba járt, amelyet – miként azt tábla hirdeti ma is az épület falán – dédapja építette 1908-ban. A szecessziós stílusú épületek iránti vonzalma valószínűleg innen ered, a vérében van, mégsem tudatosan választotta az építészetet. Vegyészmérnöknek készült, de mivel színtévesztő, eltanácsolták, hirtelen ötlet nyomán előbb a gépészmérnöki pálya vetődött fel benne, majd a felvételi tájékoztatót lapozva ráébredt: nem neki való. Így esett, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkezett, ahol okleveles építőmérnöki diplomát szerzett. – Csodálatos évek voltak – mondja az egyetemről, ahol azonnal „beleszerelmesedett” a szakmába és szervező-, illetve meggyőző képességének köszönhetően szinte ugyanilyen gyorsan irányító szerepben találta magát: mindig ő koordinálta a szakmai gyakorlatokat, amiben az vezérelte, hogy határidőre végezzenek. Zsolt feleségével Anitával, aki egy könyvelő cégnél dolgozik, Tolnán él. Kettejük négy gyermeke közül három kirepült, a legfiatalabb pedig egyetemista. Közös hobbijuk a túrázás, újabban a Kéktúra útvonalakat fedezik fel. Zsolt szeret és – ahogy hangsúlyozza – tud is főzni. Specialitása a grillezés, a pörköltek és a húsleves. Utóbbiban verhetetlen. Forró, kristálytiszta és nagyon jó ízű – sorolja a  hibátlan húsleves ismérveit.