Az olvasásnak köszönhetően egész más szemszögből szemléli a világot az ember – vallja Dr. Nagy Péter nukleáris biztonsági felügyeleti szakértő. Nagyapja keltette fel érdeklődését a könyvek iránt, aki sokat olvasott, s hogy a kötelező olvasmányok ne szegjék unokája kedvét, egy kis cinkosságra is kapható volt.

– Általános iskolában nem szerettem az irodalmat, nagyapám olvasta fel nekem a kötelezőket, hogy ne kelljen bajlódnom velük. Rendkívül művelt volt, és ahogy egyre idősebb lettem, nekem is megjött a kedvem a könyvek lapozgatásához, végül egyre többet kezdtem olvasni – árulja el. A későbbi években már élvezte a romantikus regényeket is, egyetemi tanulmányai során pedig egyre inkább a világ működése foglalkoztatta. 

– Okleveles környezetkutatóként végeztem, majd radiokémiából doktoráltam, így egyre inkább a természettudományok világában merültem el. Idegen nyelven is sokat olvastam, ennek köszönhetően beszélek ma jól angolul – meséli. Péter ma már jórészt magyar nyelvű könyveket olvas. Időnként antikváriumokban is megfordul, de leginkább a könyvesboltokban nézelődik. 

– Ha valami a könyvek között sétálva megragadja a tekintetemet, legyen az egy téma, maga az író vagy a cím, átfutom a fülszöveget, és ha tetszik, már meg is veszem a könyvet – mondja. 

A kalandos, akciódús történetek mellett földrajzi, történelmi, de főként geopolitikai írásokat tanulmányoz. Idő hiányában a hétvégékre korlátozódik hobbija, s bár az interneten minden információ hamar és könnyen elérhető, az olvasás, a könyvek világa utánozhatatlan számára. 

– Mindig is a nyomtatott kiadványokat kedveltem. Jobban szeretek egy könyvet kézbe fogni, mint a képernyőt bámulni. E-bookot sem használok. A könyvnek megvan a maga hangulata, az illata. Élvezem, hogy meg kell érteni az olvasottakat, követni kell az eseményeket, ilyenkor gyakran letenni sem tudom a könyvet. Sokkal izgalmasabb elképzelni a cselekményt, mint készen kapni azt– vélekedik. Hasonlóan érez azokkal a történetekkel kapcsolatban is,amelyeket olvasott és filmen is látott. 

– Mindig a regény a jobb – állítja határozottan. A Nukleáris Biztonsági Felügyeleti Osztály szakértője utazásai alkalmával sem aprózza el az ismeretszerzést. Kambodzsába, a Grand Canyonhoz és a Yosemite Nemzeti Parkba is úgy érkezett, hogy előzetesen már olvasott történelmükről, földrajzi adottságaikról és azok jelentőségéről. Mindezeknek olvasmányai alapján igen nagy súlya van a világpolitika alakulásában. 

– Számomra alapművek Tim Marshall írásai. A földrajz fogságában és A földrajz hatalma című könyvei nagyon jól bemutatják, hogy egyes országok cselekvéseit, törekvéseit hogyan befolyásolja történelmük, földrajzi elhelyezkedésük. Jobban átláthatóak így a világban zajló események. Az olvasás kritikus gondolkodást ad, örömmel tölt el, hogy értem, miként működik a világ – összegzi gondolatait Dr. Nagy Péter.

 
Szüleitől látta a jó példát és szerette meg az olvasást Dombóvári Dóra. Manapság az iskolás Ákos és az ovis Miklós fiai mellett kevesebb alkalom jut kedvelt kikapcsolódására, de így is rendszeresen forgatja a könyveket. – Gyerekkoromban még nem volt mobiltelefon és a tévézés sem volt jellemző a családra, amik elvonhatták volna a figyelmemet az aktuális kötetről – kezdi gondolatait a humánbiztonsági szakértő. Az iskolai kötelezőket mind elolvasta teljes terjedelmében, nem „csalt” a többek által kedvelt kivonatokkal, rövidített verziókkal. Igaz, akkoriban nem mindegyik lett a kedvence, felnőttként viszont újra kezébe került több írás, például Az arany ember Jókai Mórtól, és érett fejjel már jobban megérintette, megszerette.

Legkedvesebb írója Szabó Magda, akinek a munkássága jó példa arra, hogy egyes műveket érdemes időről időre újra elővenni. – Vannak olyan lelkiállapotok, amikor az ő műveit igénylem, és mivel termékeny alkotó volt, mindig találok tőle olyan szegmenst, amit magaménak tudok érezni, ezáltal motivációm is van, hogy ismét leüljek egy-egy munkájával – magyarázza lelkesen.

Volt idő, amikor Dóra a dokumentarista könyveket falta. Ilyen volt, amikor „rákattant” a II. világháborús kötetekre, főleg a Budapest ostromáról szólókra. – Elolvastam a témában az összes létező irodalmat, majd mikor megcsömörlöttem kicsit, újra visszatértem a regényekhez. Mostanság inkább novellás hangulatban vagyok – meséli korszakait. 

Szereti a világirodalmat is, egy időben Robert Merle regényeit sem tudta letenni. A könnyedebb olvasmányok közül Agatha Christie műveit említi. Igyekszik változatosan vegyíteni a magyar és külföldi alkotásokat, és ugyan az utóbbiakat egészen jó fordításokban lehet megtalálni, ő mégis inkább a magyar írók gondolatvilágával, identitásával tud jobban azonosulni, jelenleg is inkább „magyar hullámon” van. 

A Beruházásbiztonsági és Fizikai Védelmi Osztályon dolgozó Dóra aktív könyvtárlátogató és online könyvesboltokban is szeret válogatni ajánlások, értékelések alapján. Kiszűri a „limonádé” irodalmat, és kifejezetten kerüli az alaptalanul túlértékelt, felkapott kiadványokat. Még ma is abszolút jó ajándéknak tartja a könyvet, vásárol is ünnepi alkalmakra szeretteinek. 

– A gyerekeknek is mindig azt mondom, hogy azt az élményt, amit az olvasás ad, a képernyő nem tudja helyettesíteni – szögezi le. Közben nem álszent, ő is használ okostelefont, és tudja, hogy abba is bele lehet feledkezni, de az esti altatás után tudatosan igyekszik a könyvért nyúlni. 

Dóra szerint az olvasás fejleszti a képzelőerőt és a kitartást, hiszen még a jó könyveknél is akad egy-egy olyan szakasz, amit nem annyira élvez az ember, de túl kell esni rajta. Elmélyülve egy-egy aktuális kedvencben, úgy érzi, egy másik világba kerül át, és ezt egy film sem adja vissza neki. – A könyv után a filmfeldolgozások esetében sokszor egy negatív érzés lesz úrrá rajtam: átírták a történetet, kihagytak jeleneteket, nem is úgy néz ki a szereplő, ahogy elképzeltem. A hangja is más, mint a fejemben volt – sorolja. Nagyobbik fia, Ákos is szívesen olvas, könyvtárba is jár. Miklósnak pedig vagy a férje, Péter, vagy ő mesél rendszeresen, így vélhetően – a jó példát látva – a továbbiakban is megmarad bennük a könyvek iránti szeretet. 

Nem az iskolai kötelezők maradtak meg Takács Gábor emlékeiben gyerekkorából, hanem amiket akkoriban a korosztálya is olvasott. A Harry Potter sorozattal már másodikosként találkozott, onnantól pedig nem volt megállás. Beiratkozott a paksi városi könyvtárba (itt készültek a fotók is cikkünkhöz – a szerk.), ahonnan kezdetben westernregényeket, ifjúsági fantasztikus irodalmat kölcsönzött, majd fokozatosan belekóstolt a science fictionbe, ami máig az egyik kedvence. – Azokat a műveket szeretem, amik megdolgoztatják a képzelőerőt az érzékletes leírásokkal, vagy ha éppen titokzatosan fogalmaznak és arra késztetnek, hogy én jöjjek rá dolgokra – fejtegeti. A sci-fik akkor tetszenek neki leginkább, ha váratlan, nagy fordulat van a végükön, amire az olvasmány kilenctizedénél még nem számít az ember. Egy jól megírt disztópikus könyv ki tudja belőle váltani az érzést: „de jó, hogy nem a leírt világban él!”

A Konvencionális Gépészeti Osztály épületgépész szakértője budapesti egyetemi évei alatt inkább már vásárolta a könyveket kölcsönzés helyett, általában másodkézből. Úgy tapasztalja, hogy az emberek manapság már jobban vigyáznak a példányaikra, mint korábban, azok egész újszerűek, jó állapotúak. Szerinte újra divatba jöttek a könyvek – így látja ezt a használtkönyvpiacon is, ahol egyre nagyobb a kínálat. Egy-egy borító feltűnő színhasználata vagy dizájnja Gábor figyelmét is felkelti, amivel eléri őt a kötet, és leveszi a polcról, hogy beleolvasson. – Azért nem mindent veszek meg azonnal, annyira nem vagyok impulzusvásárló – mondja mosolyogva.

Gábor is inkább a papíralapú köteteket szereti, de e-bookot is használ, főleg olyan kiadványok esetében, amik meg sem jelennek hazánkban. Emellett egy-egy nyomtatásban nem kiadott novellához is könnyebben, jogtisztán és sokszor ingyen férhet hozzá ebben a formában. – A fanfiction terjesztésére is ez a legjobb, legolcsóbb lehetőség. Ez az úgynevezett rajongói irodalom, ami nem egy hivatalos előzménye vagy folytatása valamely ismert műnek, hanem amatőr fanok által alkotott történet, amelyet általában az interneten publikálnak – árulja el.

A filmes adaptációk kapcsán azt vette észre, hogy miközben a könyvek maradtak ugyanolyan hosszúak, a belőlük készített mozik viszont egyre rövidülnek. – Egy kétórás filmbe szeretnének belesűríteni egy hatszáz oldalas regényt, amit kicsit lehetetlennek érzek ahhoz, hogy jól át lehessen adni a teljes mondanivalót. Azt gondolom, manapság inkább a sorozat műfaj alkalmas erre – vélekedik. 

Visszakanyarodva az olvasásra megtudom, hogy az angol nyelvű köteteket is szívesen forgatja, ami segíti szinten tartani nyelvtudását. Sőt, a közbeszédben kevésbé választékos angol írásban sokkal árnyaltabb, színesebb számára. Nemcsak ő, de felesége Réka is rengeteget olvas, neki sokkal több könyve van otthon, mint Gábornak. Nagyobb lányukkal, Liliánával rendszeresen járnak könyvtárba, alkalmanként több mese- és lovas könyvet is kivesznek neki, de a kisebb Júliának is rendszeresen mesélnek, így az olvasáshoz való viszonyulásukat hamar átveszik a csemeték.