Már beszélgetésünk elején érezhető, hogy nem kell majd harapófogó interjúalanyunkhoz, ugyanis Plásztán László egy kedves, közlékeny, könnyen megnyíló fiatalember filozofikus gondolatokkal, mérnöki szemlélettel. Junior villamos üzemfelkészítési szakértő kollégánk korábban teljesen más hivatásra készült: orvos szeretett volna lenni, de 4–5 pont híján lemaradt, így egy másik egészségügyi orientáltságú képzést választott, az orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikát (RTG, CT, MR, H, nukleáris medicina).

Ebben aztán megtalálta a természettudományoknak az egészségtudományi részéből a mérnöktudomány felé vezető utat, ami nagyon hasznosnak bizonyult. Például a nukleáris medicina összemetsz azon ismeretek elsajátításával, amelyekkel később az üzemeltető személyzetnek rendelkeznie kell bizonyos területeken. Ezen tanulmányait félbeszakítva, öccse, Bence javaslatára fordult a villamosmérnök szakma felé. – Az egyik legnehezebb dolog az életben a felismerés, hogy valamit rosszul csinálsz, majd azon változtass. Éreztem, hogy minden erőfeszítésem ellenére nem az ideális pályán vagyok, ezért egy idő után fejet hajtottam a mélyen bennem lévő érdeklődésnek és a külső megerősítéseknek – magyarázza döntését. Nem is szólt a családnak a pályamódosításról, amíg fel nem vették a Debreceni Egyetemre. Szakmai gyakorlatát – testvéréhez hasonlóan – az atomerőműben végezte, hogy az ott szerzett tapasztalatokat az épülő blokkoknál tudja majd hasznosítani, végül villamosenergetika szakirányon szerezte diplomáját. Debrecenben van egy nagy pláza, a Fórum, ahol többször is belefutott atomerőműves hirdetésbe. Úgy tartja, Magyarországon relatíve nincsenek nagy távolságok és a megszerzett szakmáját is itt tudja leginkább használni, így a költözés volt „az elvárható minimum, de maximális haszon lett”. Az úttörő testvére volt még 2016-ban, majd – bízva a beruházás sikerében – a szűk családi kör is teljes mértékben áthelyezte lakhelyét ide. Édesanyjuk, Margitai Erzsébet óvónő a Kishegyi úti óvodában.

– Sajnos vagy nem sajnos, de a mi esetünkben szerencsés, hogy az ő szakmájában könnyű elhelyezkedni bárhol az országban, a feladata pedig ugyanolyan hálás mindenhol – mondja Laci. Segített a döntésben, hogy két éve megszületett Bencéék kisfia, az első unoka, akivel a nagymama és a nagybáty is szeretett volna minél több időt tölteni. – „Csukott szemmel, rákjárásos távolságban" élünk egymástól a lakótelepen – fogalmaz. A kis városról is pozitívan, kifinomultan nyilatkozik. Amit még kiemel, hogy az ország „specializáltabb” térsége ez, ahol a gondolatrendszer is emelkedettebb. Ha nagyvárosi nyüzsgésre vágyna, van rá alkalma, ugyanis a mérnök BSc-jére épülő MSc képzésre iratkozott be az Óbudai Egyetemre. 

Amikor szabadideje engedi gyerekkori hobbijának hódol, szívesen legózik. Furcsállja is, ha valakitől azt hallja, kimaradt számára ez a játék, hiszen egy nagyon jó alkotói, kreatív szabadság, amikor az ember kap egy nagydoboznyi építőkockát különböző méretben, színben, típusban és abból azt állíthat össze, amit szeretne. Nem mellesleg a finommotoros funkciókat is fejleszti az apró alkatrészek összerakása, szétszedése. Később egyetemi gyógytornász barátai is foglalkoztak a problémával, hogy az elmúlt évtizedekben egyre kevesebb finommotoros mozgást végzünk a mindennapokban, aminek már megfigyelhetőek a negatív hozományai: például gombolási, sminkelési problémák. – Nekünk mindig élmény építeni, kis unokaöcsém pedig élvezettel játszik az összerakott betonkeverővel, platós autóval, buldózerrel, úthengerrel – meséli. 

Ha pedig a megszaporodott teendői közt képernyő elé kerül, szívesen visszanéz természettudományos, logikai gondolkodásra is sarkalló, humoros sorozatokat, mint az Agymenők vagy a Dr. House. Mindkettő jó szociológiai látlelet az emberi viselkedésről és az interperszonális kapcsolatokról. Úgy gondolja, hogy még akadnak lebilincselő alkotások, de a mai filmek jelentős százaléka már nem képvisel minőséget vagy értéket a tömeggyártás miatt. Azért a klasszikus A remény rabjait vagy bármelyik Christopher Nolan filmet bármikor elő tudja venni kikapcsolódás gyanánt.

A munkára visszatérve elárulja, hogy számára fontos tényező, hogy több dologgal foglalkozhat és sok területtel kell együttműködnie. Meg kell érteni mások látásmódját, meg kell hallgatni mások érveit, s azokat jól hasznosítani. – Nem elég, hogy az ember csak a saját véleményét fújja, szert kell tenni további ismeretekre. Nem maradhatunk egy tudásszinten, amit majd életünk végéig hasznosítunk, hanem mindig kicsit fejleszteni, fejlődni kell, alkalmazkodni más emberekhez, szakterületekhez, álláspontokhoz. Tetszik, hogy manapság az interdiszciplináris szemléletet igénylő szakmák korszakát éljük – teszi hozzá. 

Meglepően gyorsan telt számára az idő 2024 januárja, munkába állása óta. – Az én észlelésem szempontjából gyorsan pörögtek az események, míg a projekt élettartamához képest ez semmi. Az esetleges megakadások elenyészők az egészhez viszonyítva, a hosszútávú végkifejletet kell szemlélni – vallja.