A paksi kompkikötőben isszuk az egyik pékségből elhozott élénkítőt, amire hellyel-közzel a cégnél szokott rá. A dunapataji Dávid Bencének nem ismeretlen a helyszín, hiszen korábban rendszeresen, mostanság inkább csak alkalomszerűen használja a révet. – Körbejárok inkább Dunaföldvár felé, ugyanis érthető okokból a kompozás is drágult, és nekem időben annyival nem jobb, mint amekkora kötöttséget jelent. Így sokakhoz hasonlóan én is kifejezetten várom a Kalocsa–Paks Duna-híd átadását, hiszen az út és a menetidőm is meg fog feleződni – mondja a technikai védelmi rendszer üzemeltetési szakértőként dolgozó Bence.

A dunapataji általános iskola után a Kalocsai Szent István Gimnázium reál szakán végezte tanulmányait, és mivel mindig a műszaki dolgok iránt érdeklődött, a Budapesti Műszaki Főiskola had- és biztonságtechnikai mérnök karára jelentkezett. – A gépészet lett volna a B verzió – teszi hozzá. 2012-ben végzett, majd a Honvédelmi Minisztérium egyik külsős cégénél biztonságtechnikai rendszerek telepítésével, javításával foglalkozott. Ez jó gyakorlópályának bizonyult, mert a HM különféle korszakokból örökölt rendszereiből sokat lehetett tanulni. Végül úgy döntött, nem akar nagyvárosban élni, ezért tíz budapesti év után visszaköltözött Dunapatajra. Úgy gondolja, hogy családot alapítani, gyermeket nevelni jobb vidéken. Feleségével, Eszterrel 2019 novemberében le is foglalóztak egy Kádár-kockát, ami kétéves banki küzdelmet követően ’22 áprilisában lett az övék. – Eddig bontásban voltunk, most már építésben vagyunk – jegyzi meg mosolyogva. Így hát jelenleg a szüleinél élnek óvodapedagógus nejével, valamint két és fél éves gyermekükkel, Júliával, akit sokszor Aprókának becéz. Beszélgetésünk közben egy gólyahírt is elárul, nemsokára érkezik a kistestvér. Bence korábban aktívan néptáncolt, ennek révén ismerte meg feleségét is. Tánccsoportjuk egy litván turné alkalmával meg volt szorulva néptáncos lányok tekintetében, ekkor hívták hozzájuk Esztert. Barátságuk – ma már furának tűnhet – egy ötéves, „borítékos-bélyeges” levelezésben mélyült el, majd egy újabb néptáncos alkalom hozta össze őket. Ha úgy alakul, alkalomadtán még ma is fellép beugrósként a Kalocsai Hagyományőrző Népi Együttes csoportjával, de – ahogy fogalmaz – már csak levelezőn táncol. A vadászatba is úgymond belenőtt. Édesapja régen vadőr volt és azóta is aktívan vadászik, így a természet szeretetét tőle látta. A Pataj Vadásztársaság tagja, tartozik hozzájuk Duna-parti szakasz is, ami inkább nagyvadas terület. Ennek ellenére Bence nem trófeagyűjtő típus, sokkal inkább élvezi a kint töltött idő nyugalmát, csendjét. – Aprókával is szoktunk az erdőben kirándulni, és ahogy ő mondja, felmászunk egy-egy vadászleskelődőre – idézi kislányát.

A néptánc mellett más mozgásformát is kipróbált. Tíz évig dzsúdózott Hartán, mielőtt Pestre vitték a tanulmányok. Helyi viszonylatban jó eredményeket tudhatott magáénak a csapat és a nagyobb városi klubokkal is fel tudták venni a versenyt. Bence motorozni is szeret: nyáron sokszor harmincéves BMW K 1100 RS sporttúramotorjával jár munkába is, mert egyszerűbb, gyorsabb, szabadabb. – Ez még vasból van. A korából kiindulva pedig nem egy drága darab, így a felszerelésem már többet ér, mint a motor – árulja el.

A pályájára visszatérve Bence elárulja, van villanyszerelő és biztonságszervező végzettsége is. Annak idején szerelőként kezdett dolgozni, majd csoportvezető lett, aztán 2017-ben céget váltott és a projekttervezés, -vezetés irányába fordult. 2020 októberében került a Paks II.-höz, most a „harmadik oldalon” ül mint megrendelő. – Így, végigjárva a ranglétrát, az ember rálát a folyamatokra, mi hogyan épül föl, amire itt elég nagy szükség van – összegez Bence.