A szülői örökséget vitte tovább Bohus Róbert, amikor az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán szerzett magasépítő üzemmérnöki diplomát, nagyapja ugyanis tervezőmérnökként, apja vegyipari gépésztechnikusként dolgozott. – Jól ment a fizika, a matematika és a szabadkézi rajz – indokolja, hogy miért választotta a mérnöki pályát, majd hozzáteszi: a főiskolán már akkoriban tanultak projektmenedzsmenttel kapcsolatos ismereteket, ütemtervezést a szervezés nevű tantárgy keretében. Nyári gyakorlatát már a százhalombattai finomító egyik üzemének építésénél töltötte, innen szinte egyenes út vezetett a Dunai Kőolajipari Vállalathoz, ahol 1991-től a beruházási osztályon helyezkedett el először, műszaki ellenőri, majd projektmenedzseri pozícióban. Összesen harminchárom évig dolgozott a beruházáson, az utolsó években már projektportfolió-menedzserként.

1998 és 2000 között a BME, a Közgazdaságtudományi Egyetem és a francia ESSEC közösen indított oktatásán vett rész a Phare program keretében és felsőfokú ingatlangazdálkodó oklevelet szerzett. Itt ismerkedett meg a projektek gazdasági és pénzügyi ismereteivel, ami a mérnöki tudás mellett elengedhetetlen volt a projektmenedzseri munkájában.
Ebből az időszakból szívesen emlékszik vissza az 1998-2000-es évekre, amikor részt vett a MOL2000 üzemanyagtöltő állomások építésében. A koordinálásában tankautótöltők, vasúti töltő-lefejtők épültek az egész ország területén, kedvenc projektje azonban a MOL Austria Korneuburgban található logisztikai bázistelepéhez fűződik, ahol egy régi, már használaton kívüli telephelyet újítottak fel teljesen az alapoktól. 

Bohus Róbert azt vallja, hogy minden beruházás természetes velejárói a problémák, ezeknek a megfelelő emberekkel történő közös kezelésében és megoldásában látja a projektmenedzsment szépségét. – Ez egy csapatmunka, egy csapatot kell összetartani, irányítani, a célba vinni, amihez elengedhetetlen a nyílt és őszinte kommunikáció és a problémamegoldó gondolkodás – foglalja össze vezérelveit. 
Amikor egy pécsi beruházást menedzselt, a 6-os úton autózva figyelte a távolban magasodó Paksi Atomerőművet – amit hatalmas mérnöki teljesítménynek tartott – bővítéséről pedig az újságból és a tévéből értesült. A projekt kollégáival is állandó téma volt már az elmúlt években, mint a térség legnagyobb beruházása, hatása a térség munkaerőpiacára. Idén márciusban egy korábbi vezetője hívására csatlakozott az atomerőmű építőinek csapatához, a Paks II. Zrt.-hez. 

Számos hasonlóság és legalább ugyanannyi különbség van korábbi és jelenlegi munkája között. Bohus Róbert szerint hasonló a nagyvállalati környezet, programelem-felelősként Pakson is főként egyes épületek, építmények létesítését koordinálja. – Tűzoltó laktanyát például Tiszaújvárosban is építettünk az MOL Petrolkémia bővülése miatt, most itt is ez az egyik feladat a sok közül – teszi hozzá. Három különböző területet visz egyszerre: a hálózati csatlakozás, a nukleáris védettség és a védelmi létesítmények programelemeket. A döntésében nagy szerepet játszott az is, hogy továbbra is külföldi partnerekkel dolgozhat együtt. A korábbi munkáin megtanulta, hogy a tudásunk, képességeink fejlesztésében milyen fontos szerepet játszik a külföldi tapasztalatok átvétele, a külföldi szakemberekkel közös munkavégzés, a nemzetközi gyakorlatok elsajátítása. 

Bár a nukleáris területért nem ő felel, mint mérnök lenyűgözi az atomenergia és az atomerőművek komplexitása. – Nem véletlenül szokás mondani az egyszerűbb dolgokra, hogy „Ez nem atomfizika!” – fogalmaz. A kérdésre, hogy kiből lehet jó programmenedzser, azt mondja: ez a szakma fokozott rugalmasságot, kompromisszumkészséget és nagy adag kreativitást igényel, természetesen a szabályrendszerek betartásával, egy gyorsan változó környezetben. Számára a találkozás első pillanata a legizgalmasabb egy-egy projektben, programelemben. Ha egyszer megvalósult, az átadási ünnepségen már a következő projekten töri a fejét.