A mérnöki pálya nyújtotta perspektíváról első kézből

2025.01.29. 10:41
Egykori iskolája diákjainak beszélt a műszaki pálya szépségeiről, a villamos energia felhasználásáról és arról, miért van szükség az atomenergiára Gali-Mikóczi Szilvia, akitől azt is megtudták a gyerekek, hogy régi álma vált valóra, amikor csatlakozott a Paks II. projekthez. (A cikk az Atomerőmű magazin 2025. januári számában jelent meg.)

Sok gyerek álma egy terepasztal, ahol a miniatűr házak között kanyarog a vonat. Egy ilyennel érkezett a szedresi Bezerédj István Általános Iskola pályaorientációs napjára a Paks II. Zrt. üzemfelkészítési szakértője, aki maga is ebben az iskolában végzett, gyermeke pedig idén lett elsős kisdiák. Gali-Mikóczi Szilvia férjével közösen készítette a mini városkát, hogy segítségével szemléltesse a villamos energia és az áramtermelés fontosságát. – Kértem a gyerekeket, hogy együtt rendezzük be a várost, eközben alkalom nyílt arra, hogy beszéljünk arról, hogy szerintük mihez van szükség elektromos áramra, illetve, hogy azt hogyan lehet előállítani és a felhasználókhoz eljuttatni. Nagyon fogékonyak voltak, szinte alig volt olyan kérdés, amire válaszul ne emelkedett volna legalább 5-6 kéz a magasba. Öröm volt tapasztalni, hogy mennyire szívesen beszéltek a felvetett témákról – számolt be élményeiről Szilvia. A felsősökkel a fókusz már inkább egy fizikai kísérleten volt, mely során egy házi készítésű modell segítségével mutatta be az erőművi körfolyamat egy szeletét, a gőzfejlesztő és a turbina működési elvét. Ezt követően kitértek arra is, hogy miért van szükség az új atomerőmű létesítésére, illetve, hogy a mérnöki hivatás milyen perspektívát nyújt. – Az volt a célom, hogy lássák, műszaki végzettség birtokában milyen lehetőségek várják őket akár az atomerőműben, akár nálunk, a Paks II. Zrt.-nél. Ezen kívül nem titkolt szándékom volt, mint a Nők a nukleáris energetikában (WIN) szakcsoport tagja, hogy inspiráljam arra a lányokat, hogy ők is merjenek műszaki területen tovább tanulni – fogalmazott. Hozzáfűzte: nagyon hasznosnak találja azt, ha a gyerekek egy-egy konkrétabb munkakörrel is megismerkedhetnek, mert például a gépészmérnöki végzettséggel nagyon széles körben el lehet helyezkedni. Különösen fontosnak tartja ezt a fajta ismeretterjesztést vidéken, ahol korlátozottabb a perspektíva a pályaválasztás előtt álló gyerekek számára. – Nem utolsósorban pedig szerettem volna azt bemutatni, hogy az, amit mi hosszú távon a munkaerőpiacon tudunk nyújtani, olyan erő, ami helyben tarthatja a fiatalokat, hogy itt dolgozhassanak – húzta alá. 

„A mérnöki tudás és látásmód nagyon sok területen hasznosítható. A Paks II. Atomerőmű építése és majdani üzemeltetése pedig hosszú távon biztosít munkát, perspektívát.”

Beszélt arról is, hogy kezdetektől fogva nagyon szerette a matematikát és a fizikát, ezért úgy érezte, hogy a mérnöki terület áll hozzá közel. – Gyerekkoromból hozom az ehhez a területhez való affinitásomat. Apukám egy igazi ezermester, így nagyon ritkán érkeztek hozzánk mesteremberek, mert mindent igyekezett ő megoldani. Viszont mivel sok munka több embert is igényelt, ezért rendszerint ezekben mi segítettünk a nővéremmel. Ilyenkor próbáltam a keze alá dolgozni, ezért már fiatalon megismerkedtem azokkal a gépekkel és szerszámokkal, amikkel általában inkább a fiúk szoktak találkozni. 

– Hozzávetőleg tíz éve végeztem gépészmérnökként. Úgy érzem, jó döntést hoztam, amikor ezt a területet választottam. Bízom benne, hogy az előadásom nyomán a gyerekek, köztük a lányok is inspirációt kapnak, hogy műszaki területen tanuljanak tovább – tette hozzá. 

Elmondta, hogy mindig is azt látta, hogy itt, a térségben nagy elismerést jelentett, ha valaki az atomerőműben dolgozik, ezért már régóta célként tűzte ki a nukleáris iparban való elhelyezkedést. Emiatt nagyon boldog volt, amikor csatlakozhatott az új atomerőmű létesítésén dolgozó szakembergárdához. Ahhoz, hogy növelje esélyét erre, a második gyermekük születése után elvégezte az atomerőmű üzemeltetési szakmérnöki képzést. Azt is elárulta, hogy nagyon elhivatott a nukleáris energetikával, atomerőművel kapcsolatban és nagyon szereti a munkáját. Ebben sok egyéb mellett annak is szerepe van, hogy itt lehetősége nyílik nemzetközi munkacsoportokban részt venni, illetve tapasztalatokat gyűjteni. Legutóbbi kiküldetése során Törökországban jártak munkatársaival, ahol egy WANO benchmarking keretén belül tapasztalatokat és információkat szereztek a jelenleg épülő, a Paks II. projekthez hasonlóan VVER-1200 típusú, törökországi Akkuyu Atomerőműről. 


 

Gali-Mikóczi Szilvia, a Paks II. Zrt. üzemeltetési felkészülési szakértője gépészmérnök diplomáját Pécsett szerezte, majd az autóiparban helyezkedett el. Veszprémből költöztek vissza szülőfalujába, Szedresbe a férjével, többek között azért, hogy a nukleáris szektorban dolgozhassanak. 2021-ben csatlakozott a Paks II. projekthez.