A dekarbonizáció költségei

2019.01.25. 7:00
Magyarországon került sor a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Nukleáris Energia Ügynöksége (OECD NEA) legújabb kiadványának világpremierjére január 25-én. A dekarbonizáció költsége című tanulmányt a szervezet főigazgatója, William D. Magwood mutatta be a téma köré szervezett nemzetközi konferencián. A konferencia előtt megtartott sajtótájékoztató másik kiemelt témája a Paks II. beruházás volt, amiről a projektért felelős tárca nélküli miniszter, Süli János számolt be.

Süli János, a Paksi Atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter, valamint William D. Magwood, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Nukleáris Energia Ügynöksége (OECD NEA) főigazgatója közös sajtótájékoztatójával vette kezdetét január 25-én az a nemzetközi konferencia, amelynek központi témája a 33 tagországot magába foglaló nemzetközi szervezet legfrissebb, A dekarbonizáció költsége című kiadványa volt.

Süli János köszönetet mondott William D. Magwoodnak a megtiszteltetésért, hogy az OECD NEA a kiadvány világpremierjének helyszínéül Magyarországot, Budapestet választotta. A miniszter emlékeztetett: Magyarország 1996 óta tagja a világszervezetnek, miniszterként pedig két év alatt harmadszor van lehetősége személyesen is találkozni a főigazgatóval. Süli János hangsúlyozta, hogy a tanulmány egyértelműen megerősíti az általa számos alkalommal kifejtett álláspontot, miszerint a klímavédelmi célok elérése érdekében az atomenergiát és a megújulókat nem egymás ellenében kell vizsgálni, hanem azokat okosan kombinálva kell alkalmazni az energiamixben.

William Magwood elmondta: a ma bemutatott tanulmány arra ad választ, hogy az atomenergia és a megújulók együttes alkalmazása miként lehet hatékony. Hozzátette: a friss eredmények alapján megállapítható, hogy az energiapiac állami beavatkozás nélkül nem tud önállóan létezni. A tanulmányban megismerhető költségelemzések segíthetnek az erőforrások alkalmazásában az egyensúly kialakításában. A különböző energiaforrásokat ugyanis csak úgy lehet megfelelően összehasonlítani és összemérni, ha ismerjük azok költségeit.

Újságírói kérdésre Süli János elmondta, hogy a 300 ezer oldalas létesítési engedélykérelmet akkor fogják benyújtani az illetékes hatósághoz, amint az olyan minőségben áll rendelkezésre, hogy az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) a rendelkezésre álló 15 hónapos vizsgálat után azt elfogadja, és az engedélyt kiadja. Ezt követően kezdődhet meg a létesítés, majd a próbaüzem után a két új blokk kereskedelmi működése. Hozzátette: a korábbi elhúzódó uniós eljárások miatt a hitelszerződés – amely nyilvános és bárki számára elérhető – módosítása folyamatban van. Megerősítette, hogy a szerződés fixáras, így költségtúllépésre nem kerülhet sor, a hitel pedig továbbra is előtörleszthető. A projekt státusza kapcsán kiemelte, hogy a társaság több mint 300 engedéllyel rendelkezik. A végéhez közeledik annak a 22/11 kV-os villamos állomásnak a létesítése, amely a fővállalkozói szerződés értelmében a magyar fél feladata, biztosítandó a villamos energiát az építési-szerelési munkák elvégzéséhez a kivitelező számára. Hozzátette: az orosz fél a közeljövőben megkezdi az első kiszolgáló épületek létesítését a felvonulási területen.

A sajtótájékoztatót követő konferencia elején Süli János köszöntötte a mintegy 150 érdeklődőt. Előadásában kiemelte, hogy a hazai villamos energia rendszer folyamatosan magas importaránnyal működik: a felhasznált áram harmadát vásárolja Magyarország külföldről, ennek mértéke folyamatosan növekszik, tavaly 31,6% volt. Hozzátette: az áramigény ugyancsak időről időre növekszik, az elmúlt hetekben számos alkalommal dőltek meg a mindenkori rendszerterhelési rekordok, legutóbb január 23-án, amikor a legmagasabb érték elérte a 6926 MW-os értéket. Emlékeztetett rá, hogy a jelenleg üzemelő atomerőművi blokkokat üzemidejük végén, 2032-2037 között le kell állítani, a hazai hagyományos erőműpark pedig jelentős mértékben elöregedett. Mindezek jól szemléltetik, hogy az új paksi atomerőművi blokkok megépítése és rendszerbe állítása elengedhetetlen az ország ellátásbiztonsága, az áram megfizethető áron tartása és a klímavédelmi célok elérése szempontjából. 

William D. Magwood részletesen összefoglalta a világon először Magyarországon bemutatott, A dekarbonizáció költsége című tanulmányt. Az OECD NEA által publikált kiadvány fontos megállapítása, hogy a CO2-kibocsátástól mentes rendszer kialakítható, a költségeket a belső arányok (atom, víz és megújulók) megállapítása határozza meg. A tanulmány rögzíti továbbá, hogy az energiarendszer szénmentesítése óriási kihívást jelent, hiszen 2040-re a CO2-kibocsátás mértékét a jelenlegi szint egy nyolcadára kell csökkenteni. A NEA tanulmánya szerint ez a célkitűzés csak az alacsony szén-kibocsátású technológiák alkalmazásával lehetséges: atomenergiával, vízenergiával és „változó” megújulókkal. A részletes vizsgálatok alapján az atomenergiára támaszkodó energiamix a legköltséghatékonyabb megoldás.

A két előadást követő panelbeszélgetésen neves szakértők vitatták meg a tanulmány fő megállapításait, valamint a dekarbonizáció jelentőségét, lehetőségeit. Az MVM Zrt. nukleáris igazgatója, Kovács Pál által vezetett panelbeszélgetésen részt vett William D. Magwood, az OECD NEA főigazgatója, Sama Bilbao y León, az OECD NEA Atomenergia-technológia Fejlesztés és Gazdaságosság Igazgatóságának igazgatója, Frederic Lelievre, a Framatome alelnöke, Kaderják Péter energetikai államtitkár, Kóbor György, az MVM Zrt. elnök-vezérigazgatója, Ságvári Pál nemzetközi energetikai kapcsolatokért felelős miniszteri biztos és Hugyecz Attila, a Paksi Atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős miniszter szakértője.