Közös nevező – a fotózás

2022. 01. 03. 8:31
Ma már nehéz elhinnünk, hogy alig több mint száz éve a színes fotográfiák még ritkaságszámba mentek, hiszen mindannyiunk kezében ott a telefon és akár naponta is fotók tucatjait készítjük el. Néhány munkatársunk számára azonban kicsit többet jelent a fotózás. Közülük hármat, Sidló Tibor Gábort, Köller Balázst és Varga Gábort mutatjuk be a Közös nevezőben.

Számos egzotikus országot bejárt, élt és dolgozott Angliában és Új-Zélandon Sidló Tibor Gábor. Világjárásáról temérdek fotó gyűlt össze az elmúlt csaknem 20 évben. A Sidló család ma már Pakson él, Tibor vezető hidrogeológus-mérnökgeológus szakértőként a Paks II. Zrt. Építészeti és Telephely-vizsgálati Osztályát erősíti.



– A fotózás számomra kifejezetten hobbi – szögezi le rögtön az elején. S ugyanilyen gyorsan azt is elárulja, hogy apai nagyapja ajándékozta meg a fényképezés szeretetével. Ő művészi szinten fotózott, éveken át vezette Miskolcon a fotókört, egyébként pedig Perecesen praktizált körzeti orvosként.

– Hivatását az unokatestvérem vitte tovább, hobbijait – a geológiát és a fotózást – pedig én – fűzi hozzá. Miskolcon született és nevelkedett, s nagyon sok időt töltött nagyapjával, aki különös érdeklődést mutatott az ásványok iránt. Tibor általános iskolásként és gimnazistaként minden nyáron ásványtáborba ment. A Zemplénben sátoroztak, kisebb-nagyobb felfedező túrákat tettek, majd később ásványfesztiválokon kiállítóként járta az országot. Nem meglepő, hogy az első fényképezőgép is a nagyapa ajándéka volt. Tibor az akkor még kezdetleges digitális Canon fényképezőgéppel a nyakában meg sem állt az Egyesült Államokig. A sikeres érettségiért jutalmul nagyapja ’56-ban kitelepült fivérénél tölthetett hat hetet Los Angelesben, ahonnan nemcsak temérdek fotóval, hanem egy újfajta szemlélettel, nyitottsággal tért haza.

Addig alig tettem ki a lábam Magyarországról, akkor viszont kitárult a világ. Ennek köszönhetően a későbbiekben nem okozott nagy gondot, hogy külföldön éljek.


2011-ben egy állásajánlatnak köszönhetően Új-Zélandra költöztek párjával, Nórával, majd a festői környezetben összeházasodtak. Kisfiuk, Joe is ott született. Ezt követően, fél év magyarországi tartózkodás után Angliában talált munkát. A hosszú vándorlás során tizenkét év alatt tizenhatszor költöztek. Utoljára 2017 áprilisában Paksra. A város, ha fotótémaként nem is vetekszik Új-Zélanddal, a családalapításhoz kiváló helyszín, rengeteg a rendezvény, sportolási, kikapcsolódási lehetőség. Tibor és felesége Nóra, aki többdiplomás művésztanár, de elsősorban édesanya – három gyermeket nevelnek. A kicsik persze állandó alanyai a fotózásnak, de Tibor legszívesebben természet-, illetve makrófotókat készít. Ehhez egy Új-Zélandon vásárolt D3200-as Nikon jelenleg az eszköze, amelyhez egy 18-55 mm-es és egy zoomobjektívet használ. Utómunkára nem áldoz túl sok időt, de néhány kézenfekvő lépést elvégez annak érdekében, hogy jobban előcsalja a téma hangulatát.



Szeretek kora reggel vagy délután fotózni, akkor a legszebbek a fények. Az évszakok közül újabban az ősz a kedvencem.

1. kép
2. kép