A történtek végül nem tántorították el a fényképezéstől, amihez a digitális időkben fordult ismét komolyan. Nyomtatásban a Paksi Hírnök munkatársaként jelentek meg első képei. A helyi lapban közölt sajtófotókból akkori főnökei, Dávid Ildikó és Kovács Tibor kiállítást is szerveztek a Csengey Dénes Kulturális Központban. Több mint két éve a Paks 60 mm című fotóblog tölti ki szabadidejének kisebb-nagyobb részét. Ekkor pattant ki Gergő fejéből, hogy paksi köztereket, épületeket, szobrokat örökítsen meg egy különleges, 60 mm-es optikával. Elmondása szerint az objektív időutazásszerű élményt nyújt, egyrészt azzal, hogy kézzel kell állítani rajta mindent, másrészt a vele készült fotók a régi, XX. század eleji képek hangulatát idézik.Gabi tősgyökeres paksi. Felmenői, rokonai is itt élnek, s hiába kerültek távolabb, például tanulni, mindenki visszatért. Ő is. Az öt Pécsett töltött egyetemi év után személyügyi, majd humán szervezői szakon szerzett diplomáival a kezében jött vissza Paksra. Az atomerőműben dolgozott 15 évig, a Paks II. csapatát pedig 2017 óta erősíti. Két lánya, a 15 éves Petra és a 12 éves Flóra mellé közben megérkezett Zétény, aki most négyesztendős. A kisfiával otthon töltött időt követően Gabi már új szakterületre, az Üzemeltetési Képzési Osztályra került vissza. – Nagyon szeretem a munkámat és a munkatársakat is – mondja. A gyerekekkel otthon töltött idő alatt vált hobbijává, mi több szenvedélyévé a sütés. Általa tud kiteljesedni. – Alkotásnak érzem. Nagyon ritkán eszem a sütimből, nem is azért csinálom, mert vágyom rá, hanem azért, mert egy-egy kis remekműként tekintek rájuk – fogalmaz mosolyogva.

 

– Manapság a technikailag tökéletes, tűéles kép a trend, ezzel szembe mennek ezek a fotók. Épp a tökéletlenségük számomra a hozzáadott érték – mondja. Arról is mesél, hogy sokat dolgozott különféle projektekben, volt, hogy két-három fős csapattal, de akadt, hogy több száz emberrel együtt. – Akkor azt éreztem, hogy szükségem van egy saját miniprojektre, amiben megvalósíthatom magam, és ami csak és kizárólag rajtam múlik – indokolja blogja létrehozását.

Mindent szívesen süt: kevert sütiket, tortát, laposakat – ami ez esetben nem azt jelenti, hogy nem lesz magas, hanem azt, hogy négy vagy éppen hat lapból készülnek különféle krémmel töltve. Cseppet sem meglepő módon a tágabb családban ő a tortafelelős. De korántsem csak a családot látja el. Minden hétfőn süteménnyel érkezik munkába. Gyakorta a férje is, aki az atomerőműben dozimetriai osztályvezető. Mindkét társaság várja és szereti a hétfőket, hálás „közönsége” Gabinak, aki nemcsak minden hétvégén süt, de hétközben is bedagaszt, bekever valami egyszerűt, ha van egy szabad félórácskája. – Nekem ez természetes és sohasem teher – oszlatja el a kétségeket. 

Az Egyesült Államokban is felfigyeltek az egyedi hangulatú képekre. Egy objektívgyártó vállalat 2022 májusában a hét fotósának választotta a paksi alkotót. A digitális képkeret és az előhívott kép közül az utóbbit választja, hiszen az ember igényli a kézzel fogható dolgokat. Elárulja, nemrégiben kezükbe akadt az esküvői albumuk, és inkább annak nézegetésével idézték fel a nagy nap eseményeit, mint a DVD átpörgetésével. Egyébként a családi eseményeken igyekszik nem kattogtatni, mert a valóságban szeretne az ünnep részese lenni, nem pedig később, a fotók válogatásakor. A kisfilmekre rátérve elárulja, hogy annak idején Babai Istvánnal először nagyjátékfilmben gondolkodtak, de szerencsére időben letettek első ötletükről, majd az AXN rövidfilm-pályázatára készült első alkotásuk, a Négy lövés rögtön meg is hozta a sikert. Ezt a lendületet kihasználva pedig további filmeket készítettek újabb és újabb fesztivál- és közönségdíjakat bezsebelve. – Nem a hírnévért, dicsőségért dolgoztunk, beszippantott minket a filmes világ – idézi fel emlékeit. Kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy egy település legrangosabb elismerésében kétszer is részesültek. Gergő a „Pro Urbe Emlékérem” kitüntetést két alkalommal is átvehette Pakson. Elsőként tíz évvel ezelőtt – Babai Istvánnal közösen – a sikeres és többször díjazott kisfilmjeikért, magas színvonalú szakmai munkájukért, majd 2016-ban a Paksi Hírnök szerkesztőségének nevében és annak vezetőjeként. Gergő alázatossága, szerénysége és humora első díjának átvételére írt beszédéből is kiérezhető: „Elnézésüket kérem, hogy papírról olvasom fel köszönőbeszédemet. Bevallom, azt hittem, lesz időm megtanulni … mondjuk húsz, vagy legalább tizenöt év.”
Először, tizenévesen palacsintát készített, az első süteménye a meggyes piskóta volt. – A dédimamám sütött mindig hatalmas szivacsos piskótát. Kértem a receptet, de mivel érzésből sütötte, csak elmondta nagyjából, mit tett bele. Az enyém persze mindig kicsi és lapos lett… – emlékszik vissza. Elismeri, hogy azóta már az ő piskótája is jobb, de még mindig nem olyan… Anyukájától is tanult, ő is minden hétvégén tett süteményt az asztalra, finom almás lepényt, alkalmanként Rákóczi-túróst is készített. És természetesen a gyerekei is otthonosan mozognak már a konyhában: segítenek, sőt a lányok egyszerűbb dolgokat már önállóan sütnek. A kicsi is sertepertél körülötte, a pulton ülve szórja a lisztet, tekeri a tésztát kicsi ujjaival. A vajdasági sós a specialitása, meg a kis csigák. 

 

Gabi reformédességekkel is próbálkozott, de tapasztalatai szerint az alternatív édesítők és a növényi tej nem úgy viselkednek, mint a hagyományos, így maradt az utóbbinál. Ezzel együtt kifejezett célja a fejlődés, az újítás. Éppen ezért szívesen jár a témába vágó workshopokra, például csokoládé- vagy éppen bonbon-készítő műhelyfoglalkozásokra. S volt már a lányokkal közösen is ilyen foglalkozáson. 
Kisebbik lánya évek óta úgy tervezi, hogy cukrász lesz. Flóra speciális helyet szeretne nyitni, olyat, ahova kis kedvencekkel várja majd a vendégeket, Gabiéknak ugyanis sok hobbiállatuk van: csincsilla, tengeri malac, sündisznó, nyulak, hörcsögök, kutyák. Imádnak foglalkozni, játszani velük, s jártak Pécsett, Budapesten Zoo kávézóban, macskás cukrászdában. Ők is valami hasonlóról álmodnak. Gabi meg néha arról, hogy majd egyszer megint lesz ideje a mozgásra, ami most hiányzik az életéből és arról, hogy ha nyer a lottón, akkor csak a szenvedélyének él és süt reggeltől estig. 

Gabiról süt, hogy remekül érzi magát, amit meg is erősít.