Az oroszországi Penzában született, édesanyja orosz származású tanárnő, édesapja katonatiszt volt, ma már mindketten nyugdíjasok. Identitásában a magyart tartja meghatározónak Nagy András. Mint mondja, az oroszt inkább érti, mint beszéli, ez is tükrözi, hogy világlátására nem igazán volt hatással a kétnyelvűség. Az viszont igen, hogy az édesapja hivatása miatt időről időre költözniük kellett. – A legtöbb lakást, amiben éltem, egy nap alatt fel tudtam számolni – jellemzi a sok költözés rá gyakorolt hatását. Az általános iskola utolsó éveiben, a középiskolás és egyetemi időszak alatt Tatán éltek, ott születtek a barátságai, bár, mint mondja, egyes vélemények szerint a barátság gyengeség. Hétvégente ma is hazajár Tatára, Paks, mondhatni, átmeneti szállás. – Pedig néhány éve vettem egy hűtőt, s nemrég egy lakást is – jegyzi meg. Magyarázatul hozzáfűzi: korábban azt mondta kollégáinak, akkor lesz paksi, ha vesz egy tartós fogyasztási cikket. Első munkahelye a Paksi Atomerőmű volt, ahol – ahogyan most is – a hulladékkezelés kérdéskörével foglalkozott, majd eltöltött néhány évet a MOL-nál. A Paks II.-höz azért jelentkezett, mert úgy gondolta, kezdetektől részt venni egy atomerőmű építésében szép feladat, nagy kihívás. Utóbbiakat bizonyára szereti, hiszen szinte megállás nélkül tanul. Most például párhuzamosan informatikát és zenét.