András egyedül is szívesen megy ki az erdőbe, gyakran naplemente után és olykor-olykor napfelkelte előtt az erdei nyugalomban várja a vadakat és az erdőzúgást. Amikor ideje engedi, akkor kijár vadászni a Paks környéki erdőkbe, a Dunaszentgyörgy melletti Brinyóba és a „Szigetbe”.

Jámbor András az erdőben tölti szabadidejét magyar vizslájával, Jódlival, akivel gyakran vadásznak együtt. A vadászat és a túrázás szeretetét a szüleitől kapta örökségül, amelyet igyekszik lányának is továbbadni, így a hétvégi sétákra sokszor a hatéves Enikő is elkíséri, aki még a magaslesre is szívesen fölmászik apukájával. Együtt kémlelik odaföntről a tájat.

– Enikővel nagyon szeretjük a természetet, sokat járunk az erdőbe kirándulni, a Dunához vagy éppen a közeli lovardába lovagolni. A természet adta nyugalom nagyon fontos számunkra – mondja Jámbor András technológiai építészeti szakterület vezető, miközben Enikő épp nyakig, de legalábbis térdig merül a sárban azért, hogy kimentsen néhány gyönyörű kagylót.

András egyedül is szívesen megy ki az erdőbe, gyakran naplemente után és olykor-olykor napfelkelte előtt az erdei nyugalomban várja a vadakat és az erdőzúgást. Amikor ideje engedi, akkor kijár vadászni a Paks környéki erdőkbe, a Dunaszentgyörgy melletti Brinyóba és a „Szigetbe”. Egyik kedvence az általa elejtett vaddisznóhús, de úgy általában a vadhús, mivel az utóbbi időben odafigyel, hogy ne csak élvezeteset és finomat egyen, hanem egészséges étel kerüljön az asztalra.