Farkas Dorottya – A képzőművészet teszi teljessé az életét
Farkas Dorottya – A képzőművészet teszi teljessé az életét
Dobler Csaba anyai ágon bogyiszlói, apai ágon bonyhádi, illetve vaskúti gyökerekkel rendelkezik, és azzal a mélyen belé ivódott ösztönnel, ami számos tradíció megélésére sarkallja. Ilyen a favágás, a szőlőművelés és a disznóvágás is. A Paks II. Zrt. gazdálkodási és kontrolling osztályvezetője gyermekként a nyarakat a nagyszüleinél töltötte, így számára nem tankönyvi információ, hogy szénát forgatni hajnalban kell menni, mert a párától meglágyul, s kevésbé törik. Részt vett az állatok ellátásában is, így látta, tudja, miként kerül a kolbász, hurka vagy éppen kacsacomb az asztalra. Éppen ezért kissé meghökkentő számára az a kérdés, hogy képes-e feldolgozni egy szárnyast, vadat vagy disznót. A fogásokat rendre elsajátította, s mostanra már ő lett a szélesebb értelemben vett családban a böllér. Megtanulta édesanyja családjában a magyaros, édesapjáéban a sváb szokásokat is, így nem jön zavarba akkor sem, ha rénfán kell szétszedni a disznót, és akkor sem, ha asztalon. A két módszer között ez az egyik alapvető különbség, a másik, hogy a magyaros disznóvágáson perzselik és mossák, a sváb háztartásokban forrázzák az állatot.

Éppen ez sarkallta arra, hogy, amikor még Budapesten dolgozott, „buli disznótorokat” szervezzen kollégáinak Szekszárdon. Ezt a hagyományt még egy ideig fenntartották akkor is, amikor már Pakson a Lévai Projekten, majd a Paks II.-nél dolgozott.

A disznó feldolgozásához szinte minden eszköze megvan már, ezek közül némelyiket gépészmérnök édesapja tervezte és készítette. Csupán egy füstölő hibádzik, de a terv már megszületett, új otthonukban már kinézte a helyet számára a kert végében. Azt is elhatározta, hogy vályogból építi meg, mert így tárolásra is kiválóan alkalmas lesz. A töltelék készítésénél már megvannak a jól bevált, családi receptek, a kívánt ízvilág elérése érdekében a fűszereket mérik, árulja el. Hozzáteszi, a konyha egyéb tekintetben felesége, Bogi felségterülete, ott ő legfeljebb kisegítő szerepet vállal. Bogi jó szakács, szívesen főz és nem retten meg az újdonságoktól sem. Csaba pedig kiváló „vendég”, hiszen valójában mindenevő, nincs olyan étel, amit ne enne szívesen, bár ahogy mosolyogva elárulja, egyikkel másikkal koncepcionális problémája van. Magyarázatul hozzáfűzi, hogy ilyen például a krumplis tészta, hiszen a tészta is, a burgonya is köret.
Kézügyességét és zenei érdeklődését is inkább édesapjának köszönheti. És ha már zene, akkor természetesen alkotás közben is szólnia kell valami inspiráló muzsikának a háttérben. – Leginkább a klasszikus zongora és a cselló hangja fog meg és hat rám festés közben – jegyzi meg. Nappalijukban egy gitár és egy szintetizátor is helyet kapott, melyeken játszik is alkalomadtán. Manapság a digitális rajzolás is egy új irány, lehetőség, amit igyekszik elsajátítani. Azért is hasznos, mert míg a festészetben nem egyszerű egy rossz ecsetvonást kijavítani, addig a digitális rajz esetében egy kattintással vissza lehet vonni azt. De az epoxigyanta alkalmazására is kíváncsi, be is szerzett már magának. Eszközeit egyfelől pesti művészellátóban vásárolja, ahol hosszú órákra képes leragadni. Másrészt vannak olyan „ecsethelyettesítők”, amik otthon is megtalálhatók, így használt már lejárt védettségi igazolványt, üvegdarabot, kést. Az önmagát képző hobbiművész egyik kedvence irodájuk falát díszíti, ezzel is színesítve a napi műszaki munkavégzést.
