Mérnök édesapja műszaki pályára szánta, Nagy Tamás azonban csak a hangzásában hasonló művészi, egészen pontosan tervezőgrafikus művészi hivatást választotta. Míg az előbbit cseppet sem érezte magáénak, utóbbi területen minden olajozottan ment, gond nélkül vette az akadályokat, sorra jöttek az elismerések. Már általános iskolás korában pályázati sikerek sora, s egykori rajztanára, Kanczler István – aki különóráin bevezette egyebek mellett az akvarell rejtelmeibe – is ebbe az irányba terelte. Tamás Pakson nevelkedett. Az akkori Móra Ferenc Általános Iskolából a Pécsi Művészeti Szakközépiskolába, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemre vezetett útja. Diplomáját 2008-ban vette kézbe. Azaz diplomáit, mivel a tervezőgrafikus művész mesterdiplomával együtt művészeti rajz és művészettörténet szakos tanári végzettséget szintén szerzett. Doktori tanulmányait a Pécsi Művészeti Karon 2012-ben kezdte meg, témája „A tervezőgrafika határterületei – képalkotó tipográfia”.

Még mielőtt ennyire előreszaladnánk, gyermekkorára visszatérve kiemeli, hogy szüleitől rengeteg támogatást kapott. A középiskolás és egyetemi évekből is nagyon szép emlékeket őriz. A középiskolában nagyon erős volt a rosta, a legnépszerűbb az általa is megjelölt alkalmazott grafika szak volt. Tamás egyike volt a sikerrel felvételizőknek akárcsak négy évvel később az egyetemre. A pécsi művészeti nagyon erős iskola volt, s egyben valódi szakmai műhely, ahol stabil szakmai alapokat kaptak. Már másodévesen komplex tervezői feladatokon dolgoztak, miközben igazi kultúrközegben teltek a középiskolás évek.

– Nagyon sok volt a megrendelés tervezői feladatokra, miközben doktorandusz óraadóként tanítottam Pécsett a PTE Művészeti Karon és Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ezt egyszemélyes vállalkozásban már nem lehetett bírni, így eljött a kényszer, hogy vagy csapatot kell építeni, vagy valami mellett elköteleződni – idézte fel. Ekkor érkezett a megkeresés a Paks II. projekt kommunikációs vezetőjétől. Az, hogy egy ilyen, stratégiai feladattal megbízott cég arculatát felépítheti, erős szakmai kihívás volt számára, így igent mondott. Két év után – már Melindával, akivel 2018-ban kötöttek házasságot –, úgy ítélték meg, hogy az ingázás Budapest és Paks között nem tartható tovább bármennyire szeretik is a fővárost.

Munkájára visszatérve azt is elárulta, hogy művészként hivatali rendben dolgozni nem egyszerű feladat, de kárpótolja az, hogy folyamatosan tartogat számára új kihívásokat. Ilyen volt a cég standjának tervezése csakúgy, mint a társaság lapja, ami tavaly indult újtára az általa szabott köntösben.

Nagy Tamás művészi ars poeticaja szerint nyitott szinte bármely tervezőgrafikai kihívásra. Legyen az nyomtatott kiadványok tervezése, webdizájn vagy multimédiás tartalom. A kedvenc területe – ha van ilyen – a logó- és arculattervezés. Szeret mindent kipróbálni, több technikát vegyíteni, hagyományos megoldásokat újakkal ötvözni. Érdeklődése fókuszába a tervezőgrafika határterületei, a képalkotó tipográfia került, diplomamunkája egy kalligrafikus betűtípus tervezése volt. A határterület ez esetben annyit tesz, hogy a betűk hanghordozó tulajdonsága háttérbe kerül, képpé alakulnak. Szoftveresen alkotott meg egy nagy kiterjedésű elemekre épülő betűtípust, amely gesztusszerű, experimentális, az olvashatóság határát súrolja. Tamás alkotásait számos csoportos kiállításon láthatta a közönség, illetve a dunaújvárosi Bartók Béla Kamaraszínház számára tervezett plakátjait és plakátterveit önálló tárlaton. Elnyerte sok más mellett 2011-ben az év honlapja különdíjat, 2008-ban a Magyar Reklám Szövetség díját és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének diplomadíját, 2007-ben Barcsay Díjat.