A könyvélmények mindig is meghatározó szerepet játszottak Pásztor Imre életében, ma sem igen van olyan nap, amikor ne olvasna valamennyit elalvás előtt. A legemlékezetesebb könyv általános iskolás korából a Galilei életéről szóló A hiúz a napba néz volt. Lenyűgözte e reneszánsz tudós, mitológiai hősökkel vetekedő bátorsága, majd Leonardo da Vinci is, aki korát megelőző gondolataival, kreatív műszaki leleményeivel máig ámulatba ejti az embert.

Régészetről, történelemről és egyéb, múltba révedő tudományokról szőtt álmait sutba dobva fizika tagozatos gimnáziumba jelentkezett.

A gimnáziumi évek alatt varázslatos világot nyitott meg előtte a csillagászat, egyik barátjával arról álmodoztak, hogy nagy felfedező csillagászok lesznek és ők lesznek az elsők, akik analitikusan megoldják a háromtest-problémát, a csillagászat Szent Grálját. S ekkor jött egy újabb könyvélmény, ami gyökeresen megváltoztatott mindent, s elindította azon a pályán, amin a mai napig halad: Muhin Magfizika mindenkinek című könyve. Elvarázsolta a parányok láthatatlan világa, a részecskék sokszínűsége és minden izgalmas tudomány, ami mögötte felsejlett.

Muníció Moszkvából

A hazai egyetemek képzéseinek egyikét sem találta minden szempontból vonzónak, ám ekkor tudomására jutott, hogy az akkor elérhető külföldi lehetőségek közt van egy moszkvai egyetem, ahol atomfizikát lehet tanulni Atomerőművek és berendezések szakon, ahova azonmód jelentkezett is. Az ezt követő egyetemi évek nyilván meghatározóak voltak sok szempontból. Nemcsak olyan tudásra tett szert, ami egyedülálló lehetőségeket teremtett számára – és ezt akkor még a maga teljességében fel sem fogta igazán –, hanem megláttatott egy olyan világot is, ami máskülönben örökre rejtve maradt volna előtte. Megtanult megérteni egy teljesen másképp gondolkodó népet, szokatlanul máshogy működő társadalmat, sőt nem is csak egyet, hisz szoros közösségben éltek nemcsak az oroszokkal, de az összes külföldi diákkal – némettel, bolgárral, csehvel, lengyellel, sőt vietnámival, és a legérdekesebbekkel, legszerethetőbbekkel, a kubaiakkal.

Az egyetem öt és fél éve érdekes elméleti – reaktor-, neutron-, hőfizika prioritású- és gyakorlati oktatást biztosított, amibe hajtómű-, hőcserélő-tervezés, sőt még hegesztés gyakorlat is belefért. A végén egy olyan hibrid tudásanyagot kaptak, ami ugyan atomerőmű-specifikus volt, de lényegében a műszaki élet számos területén, még az akkoriban burjánzani kezdő számítástechnika területén való elinduláshoz is kellő muníciót adott.

Az egyetemi tanulmányaival akkor végzett, amikor a Paksi Atomerőmű építése a végéhez közeledett. Még éppen be tudott kapcsolódni a 3. és a 4. blokk üzembehelyezési munkálataiba. Ekkoriban már készültek haza az orosz szakemberek, s felnőtt az a fiatal magyar mérnökgeneráció, amely képes volt átvenni a blokkokon a munkálatokat.

Úttörő korszak izgalmas kihívásokkal

Persze rengeteg volt még a tanulnivaló, hisz sorra bukkantak elő gyerekbetegségek, hiányosságok, ami megannyi kihívást jelentett.

– emlékszik vissza. Még a tanításba is belekóstolhatott, mert az akkoriban induló ESZI-ben felkérték a hőtan oktatására, amit azért is élvezett, mert az ott tanulók jelentős hányada később az erőműbe került, tehát leendő kollégáit taníthatta.

Gyökeres fordulatot hozott a pályájában a Brunel University posztgraduális képzése, ahol egy angol egyetem oktatási módszertanával ismerkedett meg, és nagyon hasznos dolgokat tanultak a vezetéselmélet, a pénzügy és számvitel, az üzleti jog stb. területén.

– fogalmaz. Mint elárulja, az utóbbi valósult meg, így húsz éven keresztül dolgozott döntően karbantartási és sugárvédelmi technológiákkal, elsősorban az energetikában és a vegyiparban. Nagyon hasznos iskola volt ez is, megismerni az érem másik oldalát a gazdasági világban, hisz előtte inkább megrendelői pozícióból látta a gazdasági folyamatokat. Sikerült felépítenie egy nyereséges vállalkozást, ami a mai napig működik, de már más irányítja. Aztán elkövetkezett az a pillanat, amikor a dolgok lendületbe jöttek, a feladatok nagy része rutinszerűvé vált. Ez a főmérnök szerint törvényszerű, s ilyenkor váltani kell, mert a megszokás kontraproduktívan hat a megoldóképességre, a rutin kioltja a kreativitást.

A 23-as törzsszám

Ebben az élethelyzetben találta meg az a titkon kicsit már korábban is remélt lehetőség, hogy visszatérhet a hivatásához, megkapva még egy esélyt arra, hogy részt vegyen egy atomerőmű létesítésében. 2012-ben csatlakozott a formálódó Paks II. csapathoz. A törzsszáma 23-as, azaz az elsők között volt, akik hozzáfogtak az új atomerőmű létesítésének szerteágazó feladataihoz. Először szakterület-vezető lett a Nukleáris Osztályon. 2019-ben megbízást kapott a létesítésiengedély-kérelem kidolgozását, jóváhagyását és engedélyezésre való benyújtását végző projekt vezetésére. Napjainkban a Műszaki Igazgatóságon dolgozik szakterületeken átívelő műszaki feladatokért felelős főmérnöki pozícióban. Örömmel fogadta el a felkérést, mert tulajdonképpen így visszakanyarodott a kezdetekhez, amikor az atomerőműben hasonlóan tág keretek közötti, igen változatos és érdekes feladatai voltak. Most a kisebb volumenű ad-hoc feladatok ellátása mellett hozzá tartoznak egyebek mellett a manőverezéssel kapcsolatos tervek, elemzések kidolgozása, a rendelkezésre állási és megbízhatósági adatok és mutatók kezelése, a környezetállósági minősítéssel kapcsolatos kérdések.

Ezen kívül igyekszik aktív szerepet vállalni a társaság nemzetközi kapcsolatainak építésében, ápolásában, és a projekt szempontjából fontos információk becsatornázásában.

Elementáris érdek a tudásmegosztás

– hangsúlyozza. A Paks II. Zrt. műszaki főmérnöke a legismertebb, legjelentősebb szervezet, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség biztonsági útmutatók kidolgozásáért és jóváhagyásáért felelős bizottságának tagja. A mérnök-fizikus szakembert az európai atomerőmű-üzemeltetők által működtetett European Utility Requirements (EUR) delegálta a NAÜ-be. Az EUR – amelynek irányító szervezetében szintén fontos tevékenységet végez – azért dolgozik, hogy az Európai Unióban kizárólag harmonizált követelményeknek megfelelő atomerőművet lehessen építeni. A fókuszban jelenleg a kisméretű moduláris reaktorokkal kapcsolatos követelmények kidolgozása van. A NAÜ és az EUR tevékenysége több szálon kapcsolódik, mindkét fél kiszolgálja egymást és felhasználja egymás eredményeit.

– húzza alá, hozzátéve, hogy a magyar atomenergetikai tudást elismerik, igény van rá. Az atomenergia társadalmi elfogadottsága is nagyban múlik azon, hogy mennyire egységesen és hatékonyan lépnek fel a nemzetközi szervezetek, vagy ahogyan fogalmaz: kellenek a kórustagok, hogy hallassa hangját az atomenergetika.

Tekintve, hogy kevesen vannak a csapatban olyanok, akik részt vettek a Paks I. üzembehelyezésében, illetve sokan nem üzemeltettek erőművet, fontosnak gondolja a tudástranszfert. Szorgalmazza, hogy minél többen tudjanak akár kicsit huzamosabb ideig részt venni a folyó atomerőmű beruházásokban, vagy legalább megfigyelni azokat – elsősorban Akkuyut, ahol négy, szintén VVER 1200-as blokk épül. A Tudtad-e, hogy... sorozat, amelynek indítását ő kezdeményezte, szintén azt a célt szolgálja, hogy minél szélesebb körhöz eljusson ennek a szakmának érdekessége és legfontosabb tudnivalói. A főmérnök azt reméli, hogy a paks2.hu oldalon is publikált műszaki érdekességek információmorzsáiból végül sokakban összeáll egy teljesebb kép az atomerőművek építéséről, működéséről.

Bölcsesség és alázat

Így idézi fel a lassan negyven éve történteket Pásztor Imre hozzáfűzve, reméli, hogy sok hasonló élmény vár a Paks II.-es csapatra, és egyszer majd büszkén mondhatják el magukról, hogy részt vehettek két új atomerőművi blokk megépítésében, ami manapság minden bizonnyal az egyik, ha nem a legkomplexebb és legnagyszabásúbb ipari feladat.

Természetesen tisztában van azzal, hogy az igen eltérő kultúrájú résztvevőkkel nem könnyű nemzetközi projekteket sikerre vinni. De kulcsfontosságú az elfogadás, mert csak együtt lehet ezt jól megvalósítani. Mint mondja, mindezen felül fontos a szerénység, mert a nukleáris iparban az önteltség, a túlzott magabiztosság az egyik legveszélyesebb dolog, aláássa a biztonsági kultúrát.

– összegzi a főmérnök.