Már beszélgetésünk elején érezhető, hogy nem kell majd harapófogó interjúalanyunkhoz, ugyanis Plásztán László egy kedves, közlékeny, könnyen megnyíló fiatalember filozofikus gondolatokkal, mérnöki szemlélettel. Junior villamos üzemfelkészítési szakértő kollégánk korábban teljesen más hivatásra készült: orvos szeretett volna lenni, de 4–5 pont híján lemaradt, így egy másik egészségügyi orientáltságú képzést választott, az orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikát (RTG, CT, MR, H, nukleáris medicina).

Ebben aztán megtalálta a természettudományoknak az egészségtudományi részéből a mérnöktudomány felé vezető utat, ami nagyon hasznosnak bizonyult. Például a nukleáris medicina összemetsz azon ismeretek elsajátításával, amelyekkel később az üzemeltető személyzetnek rendelkeznie kell bizonyos területeken. Ezen tanulmányait félbeszakítva, öccse, Bence javaslatára fordult a villamosmérnök szakma felé. – Az egyik legnehezebb dolog az életben a felismerés, hogy valamit rosszul csinálsz, majd azon változtass. Éreztem, hogy minden erőfeszítésem ellenére nem az ideális pályán vagyok, ezért egy idő után fejet hajtottam a mélyen bennem lévő érdeklődésnek és a külső megerősítéseknek – magyarázza döntését. Nem is szólt a családnak a pályamódosításról, amíg fel nem vették a Debreceni Egyetemre. Szakmai gyakorlatát – testvéréhez hasonlóan – az atomerőműben végezte, hogy az ott szerzett tapasztalatokat az épülő blokkoknál tudja majd hasznosítani, végül villamosenergetika szakirányon szerezte diplomáját. Debrecenben van egy nagy pláza, a Fórum, ahol többször is belefutott atomerőműves hirdetésbe. Úgy tartja, Magyarországon relatíve nincsenek nagy távolságok és a megszerzett szakmáját is itt tudja leginkább használni, így a költözés volt „az elvárható minimum, de maximális haszon lett”. Az úttörő testvére volt még 2016-ban, majd – bízva a beruházás sikerében – a szűk családi kör is teljes mértékben áthelyezte lakhelyét ide. Édesanyjuk, Margitai Erzsébet óvónő a Kishegyi úti óvodában.